Gyönyörű hóba borították az égiek a Cserhátot és vele minket is, de nálunk eddig minden oké.

A karácsonyi szünetben volt kicsit hideg, meg nagy is, de megúsztuk egy vízelfagyással, amit végül másnap Gábor kollégánk elhárított, így a hidegben nem volt semmi nagyobb megpróbáltatás, mint más években.

A következő szomorú hírt csak azért osztom meg veletek, mert sokan tudtatok róla, hogy már karácsony előtt is heteken át küzködtem Luca tehenünk gyógyulásáért. Sokan szurkoltatok neki, nekem, nekünk...
Luca az óév utolsó napján hosszú fekvős betegsége miatt, a fekvés szövődményeiben meghalt. 13 éves volt, vagyis nem fiatal, 9,5 évet volt velünk, vagyis majdnem a kezdetek óta. Megviselt a betegsége, a halála, de még aznap estefelé megellett Zsömi, aki még idősebb, és még régebben van velünk, és egy gyönyörű, erős üszővel ajándékozott meg bennünket. Nagyon hideg volt, a borjú fázott, elsőre nem volt hű-de-ügyes a szopásban sem, így lett egy csomó munkám vele. Mire végeztem, késő este lett, és a szomorúságom is elszállt.
Nálunk a gazdaságban néha valahogy minden olyan egyszerű, olyan érthető. Az egyik megy, a következő jön. Legyen szó feladatról, vetésről, állatról, életről. Az élet körforgása, összefüggései, szépsége itt valahogy olyan nyilvánvaló...és így a bánatok is gyorsabban múlnak, a sebek is gyorsabban gyógyulnak.

A karácsony hó nélkül, de leírhatatlanul gyönyörű zúzmarával csillogósra varázsolt tájban telt.
Most mindent vastagon beborít a hó. (Sajnos jó fényképeim egyikről sem készültek.) 2 év után jólesik egy igazi tél!!!
Hihetetlen a változás.

Leával idén iskolakezdet óta, minden reggel nézzük a napfelkeltét (pont akkor indulunk). Figyeljük, ahogy ő mondja, hogy "az angyalok ma milyenre festették az eget?"Minden nap ugyanaz az út, majdnem ugyanakkor, és minden nap teljesen más. Tudom, mi kívételesen szép tájon lakunk, de a sok fázásban, csúszkálásban, didergésben talán felétek is van valami rácsodálkozni való, aminek örülhettek, ami nap mint nap rátok vár, és arra, hogy észrevegyétek...

A tehenek köszönik jól vannak, egyáltalán nem fáznak. Vastag a bundájuk, amit télre növesztettek, (És ők különben is 5 fok körül kezdik konfortosan érezni magukat.) A kiszolgálás szerintük megfelelő: Meleg és bőséges az alom, mindig van kaja, és idén víz is. :-) És két legfőbb téli ellenségük a nedves levegők, a nagy szelek ritkák felénk mostanában.

A baromfiak nem ilyen boldogok, mert ők egy az eddig megszokott végtelen térhez képest egy szerintük kicsi baromfiudvarban raboskodnak. Ami bár útálnak de praktikus, mert a róka nem jár be, így most végre nem fogynak. Szerintük hideg van, de szerencsére van kaja. Csak az a kár, hogy nem lehet kimenni a hó alól előbukkanó zöldeket csőrbe és zuzába tömködni. Mert a szemes takarmányt már únják. A nagy hidegre és a zöld hiányra való tekintettel csak párnaponta kapunk 1-2-3 tojást, így továbbra is még nekünk is kevés. Sajnos nincs eladó. Gondolkodunk egy nagy baromfikifutón, de nagyok a költségei, sok a munak vele, és nem biztos, hogy nagyban is működne a rókamentesség. Vagyis még gondolkodunk. Így továbbra sem biztos, hogy lesz eladó bio tojásunk...

Ennyi jutott most eszembe.
Szív és testmelengető napsütést kívánok a mindennapjaitokra, épp mint amilyen most nálunk van:
Virág
a Póth család nevében
06209833429

Gyönyörű hóba borították az égiek a Cserhátot és vele minket is, de nálunk eddig minden oké.

A karácsonyi szünetben volt kicsit hideg, meg nagy is, de megúsztuk egy vízelfagyással, amit végül másnap Gábor kollégánk elhárított, így a hidegben nem volt semmi nagyobb megpróbáltatás, mint más években.

A következő szomorú hírt csak azért osztom meg veletek, mert sokan tudtatok róla, hogy már karácsony előtt is heteken át küzködtem Luca tehenünk gyógyulásáért. Sokan szurkoltatok neki, nekem, nekünk...
Luca az óév utolsó napján hosszú fekvős betegsége miatt, a fekvés szövődményeiben meghalt. 13 éves volt, vagyis nem fiatal, 9,5 évet volt velünk, vagyis majdnem a kezdetek óta. Megviselt a betegsége, a halála, de még aznap estefelé megellett Zsömi, aki még idősebb, és még régebben van velünk, és egy gyönyörű, erős üszővel ajándékozott meg bennünket. Nagyon hideg volt, a borjú fázott, elsőre nem volt hű-de-ügyes a szopásban sem, így lett egy csomó munkám vele. Mire végeztem, késő este lett, és a szomorúságom is elszállt.
Nálunk a gazdaságban néha valahogy minden olyan egyszerű, olyan érthető. Az egyik megy, a következő jön. Legyen szó feladatról, vetésről, állatról, életről. Az élet körforgása, összefüggései, szépsége itt valahogy olyan nyilvánvaló...és így a bánatok is gyorsabban múlnak, a sebek is gyorsabban gyógyulnak.

A karácsony hó nélkül, de leírhatatlanul gyönyörű zúzmarával csillogósra varázsolt tájban telt.
Most mindent vastagon beborít a hó. (Sajnos jó fényképeim egyikről sem készültek.) 2 év után jólesik egy igazi tél!!!
Hihetetlen a változás.

Leával idén iskolakezdet óta, minden reggel nézzük a napfelkeltét (pont akkor indulunk). Figyeljük, ahogy ő mondja, hogy "az angyalok ma milyenre festették az eget?"Minden nap ugyanaz az út, majdnem ugyanakkor, és minden nap teljesen más. Tudom, mi kívételesen szép tájon lakunk, de a sok fázásban, csúszkálásban, didergésben talán felétek is van valami rácsodálkozni való, aminek örülhettek, ami nap mint nap rátok vár, és arra, hogy észrevegyétek...

A tehenek köszönik jól vannak, egyáltalán nem fáznak. Vastag a bundájuk, amit télre növesztettek, (És ők különben is 5 fok körül kezdik konfortosan érezni magukat.) A kiszolgálás szerintük megfelelő: Meleg és bőséges az alom, mindig van kaja, és idén víz is. :-) És két legfőbb téli ellenségük a nedves levegők, a nagy szelek ritkák felénk mostanában.

A baromfiak nem ilyen boldogok, mert ők egy az eddig megszokott végtelen térhez képest egy szerintük kicsi baromfiudvarban raboskodnak. Ami bár útálnak de praktikus, mert a róka nem jár be, így most végre nem fogynak. Szerintük hideg van, de szerencsére van kaja. Csak az a kár, hogy nem lehet kimenni a hó alól előbukkanó zöldeket csőrbe és zuzába tömködni. Mert a szemes takarmányt már únják. A nagy hidegre és a zöld hiányra való tekintettel csak párnaponta kapunk 1-2-3 tojást, így továbbra is még nekünk is kevés. Sajnos nincs eladó. Gondolkodunk egy nagy baromfikifutón, de nagyok a költségei, sok a munak vele, és nem biztos, hogy nagyban is működne a rókamentesség. Vagyis még gondolkodunk. Így továbbra sem biztos, hogy lesz eladó bio tojásunk...

Ennyi jutott most eszembe.
Szív és testmelengető napsütést kívánok a mindennapjaitokra, épp mint amilyen most nálunk van:
Virág
a Póth család nevében
06209833429

Még mindig adós vagyok azzal, hogy egyszer beszámoljak nektek a vágóhídi vágással járó dolgokról, kalandjaimról, de ez az adósságom egyelőre adósság marad, bár tanulságos volna egyszer leírni. :-)
Jó hír mindenesetre az, hogy a kalandok eredményeképpen MEGÉRKEZETT A FRISS HÚS, és szépen szétválogatva, felcímkézva várják, hogy megvásároljátok őket.
A melléklet rendelőlapon a kínálat, aki kitöltve visszaküldi, annak összekészítem a csomagját, és írok, ha kész van, és jöhet érte.
A megrendeléseket továbbra is azok beérkezési sorrendjében próbálom teljesíteni, így lehet, hogy valami már elfogy, mire összeraknám a csomagot, ilyenkor jelentkezem. (Ehhez kérem a telefonszámok megadását! :-) A barkácsbolt nyitvatartása meghosszabbodott, így hétköznap reggel 7-től 17-ig, szombaton: 7-től 13-ig vehetitek át a csomagokat a SárgaFogóban. (2600 Vác, Dózsa György út 53. az udvarban bent). Figyeljetek arra, hogy idén dec. 23-án leszünk utoljára nyitva, így csak addig tudjátok elvinni a husikat, a két ünnep között nem. És január első hetében sem elszünk, mert leltározunk.

Négy db 2 éven felüli bikát (Lacit (a legnyugisabb, Guszti klónt), Csula Csongort (a fekete tehenünk fekete felnőtté vált bika borját, akinek egy fehér félrecsúszott csÍkja volt a fején) és még két barátjukat), egy másfél és egy db egy éves üszőt valamint egy 6 hónapos borjút vágtunk.
A marhának továbbra is egy nyelve, egy farka, egy szíve, 4 lába, stb, van... a borjú csontokkal együtt is csak 100 kg volt összesen...
Ezeket érdemes figyelembe venni a vágyak megfogalmazásakor. Mert hiába írtok 1 kg borjú farkat a rendelőre, ha egy farok kb. 30 dkg.
De akinek nem megy így csípőből az egyes húsrészek kihozatalának becslése a távolból, az se aggódjon, én 10 éve próbálom ezt megtanulni, de még mindig érnek nagy meglepetések (és ha megírom, avágós sztoriban majd erről is mesélek). Szóval mindenki rendeljen bátran, én meg majd felhívom, hogy nem tudom teljesíteni a vágyát, és egyeztetünk, már ha tudom a telefonszámát, mert ÚJ A TELEFONOM és nem kerültek át bele a régi telefonszámok, így kérem, ÍRJÁTOK ODA A LEVÉL VÉGÉRE A TI TELEFONSZÁMOTOKAT, amin elérlek benneteket.

VEGYETEK FAGGYÚT A MADARAKNAK!
Most először sikerült visszaszerezni a faggyút a marhákból, és persze végre egy kevés volt is a nagyokon. Csomagoltam az iskolai konyha által a hamburgerbe kért csomagokon kívül a cinkéknek is kisebb faggyú csomagokat. Ezeket egy krumplis vagy narancsos hálóba téve, akasszátok ki a madaraknak macska mentes helyre, hogy a hideg napokon legyen miből fűteniük magukat!

HÍREK A TANYÁRÓL
Az idő az elmúlt hetekben a marháknak kedvez. (Persze, mert most nekünk egy 3-5 napnyi fagymentes nappal és éjszaka kellene, hogy végre folytathassuk a megkezdett terasz beépítést. A fafödém vár még a helyére, a parapet fal falazása, aztán a koszorú és az új homlokzati fal falazása van még hátra, amihez kellene egy kis meleg. A többinek már mindegy lenne. Mindegy, úgyis mindig rendes télre vágyom, úgy tűnik ebben a decemberben ez a 3 napnyi meleg már nem jön össze... de egyszer majd elkészül, és akkor majd normálisan elférünk a házban...Talán. :-)
Szóval nálunk szinte folyamatosan fagy hetek óta. Ezt szeretik a marhák télen: Folyamatos enyhe fagy, nagy szelek nélkül, bőséges száraz alommal, ahova lefekve kényelmesen lehet kérődzni, és az élet mély dolgairól elmélkedni. (Én legalábbis többségüket így látom, mikor befelé, vagy nem is tudom hova révedve, mélységes nyugalomban, elmélyülten kérődznek.)
A bikák, üszők, már bezárva raboskodnak a téli szálláson, a tehenek-borjak még kijárósak, a lucernán és az erdőben sétálhatnak, legelhetnek, ha találnak mit. És látszólag találnak, mert még nem állt be a téli takarmány fogysztásra az elfogyasztott széna adag.
A nagy szelet is - ami szerencsére semminket sem vitte el, amihez ragaszkodunk - a tehenek és a borjak az erdőben, a vízmosások mélyén töltötték. (Én meg aggódtam értük, hogy miért nem jönnek be a viszonylag szélvédett téliszállásra...Masnap, mikor örjöngő szélben marhát válogattunk és rakodtunk, kiderült a turpisság. Ott tényleg szinte meg se mozdult a levegő.)

Más: Nyár végére a marhalétszám, (nyilván azért, hogy a baromfilétszám katasztrófális csökkenését ellensúlyozza) számomra már aggasztóan nagyra nőtt.
Máig nem mertem összeadni az állatnyilvántartó korcsoportos részösszegeit, de e nélkül is tudom, hogy közelítettük a százat... Szerencsére ez a nyár az aratás kezdetétől jó csapadékos volt, így a legelőkön a nagyra duzzadt gulyának is volt mit enni. (Persze az eső az aratás szempontjából - mint egy régebbi levelemben írtam - nem volt jó, de nem lehet minden tökéletes.)
Az is könnyítés volt, hogy végül a bika csoportot is sikerült villanypásztoros legeltetésre szorítani, ami a sorozatos szökések miatt évek óta nem ment, így idén végre őket sem kellett egész nyáron szénán tartani. (Idén bivalyerős 3 soros villanypásztor védte őket a kijelölt területen kívülre csábulástól, és talán a pásztoron belüli terület is elég kívánatos volt számukra.) Gondolom azért is nőttek ilyen nagyra, mint még soha, mert végre ők válogathattak, hogy mit esznek, és volt is miből válogatni.
A létszámbőséget megelégelve az eladás mellett döntöttem. És bár nem hirdettem, de megjött a vevő, így végül 4 szép fiatal tehénkénk és két kis üszőnk költözött egy Keszeg szélén lévő gazdaságba (Annyira nem messzire, hogy ha bőgnének, hallanánk. De nem bőgnek, mert jó helyen vannak.) Nem mellesleg ezzel anyagilag is kicsit könnyebb lett.
Aztán egy 9 fős bikaborjú értékesítéssel sikerült csökkenteni a marhalétszámot, és növelni a kasszát. Ők várhatóan 2 hónap múlva kerülnek török exportra az új gazdájuktól. Én nem vállatam a török export viszik-nem viszik, kifizetik-nem fizetik huzavonát, és a kötelező vakcinázást, inkább beértem kevesebb pénzzel, bajlódjon ezzel az, akinek ez a profilja...
Aztán most a vágásnál 8-cal lettünk kevesebben. A 3 legidősebb bikánk és egy kisebb került ki a fiúcsapatból. Két választási kisborjút is vágattunk, akik közül az egyik két boldog tulajdonoshoz került két félmarha formájában. Ezeket ők maguknak bontották, darabolták kedvük szerint. (Csak azért írom, hogy tudjátok, ha valaki ilyenre vágyik, és jókor kéri, erre is van lehetőség.)
Így ma már majdnem olyan kevesen vannak a marhák, mint én szeretném... És januárra már tervezem a következő adag bikaborjú eladását, és ha lesz energiám a gyönyörű üszőinkből is meghirdetünk párat... bár addigra várhatóan megszületnek az első téli borjak, így megint sokasodni kezdünk... mert szerencsénkre jó az állomány, szeretik ezt a tartásmódot és bőséges szaporulattal hálálják meg. Csak nekem meg az a feladatom, hogy olyan szinten tartsam a létszámot, hogy a tartásmód jó maradjon... Így nekem marad a szerep - ahogy a gyerekeim hívnak, és amivel az állataink fenyegetik: "Anya élet és halál ura a tanyán. Ő gyógyít, és ő ad el, küld vágóba. Légy jóban vele!"

Az idei ősz egy évek óta tervezgetett fejlesztés megvalósulását is hozta: a múlt héten vettünk 6 körbála etetőt, amikkel reményeink szerint csökken a verekedés az etetésnél, és a takarmány alomba taposását is mérsékelni tudjuk. Én nagyon örülök nekik. (A témában szerzett jártasságotokat bővítendő: körbála etető: egy kerek vagy szögletes valami, amibe belefér egy egész körbála széna, szenázs, lucerna stb. A marhák körbeállják, a fejüket bele tudják tenni, ki tudják belőle enni ami benne van, de nem tudnak belemászni, belemászni, beleszarni stb, így majdnem a teljes takarmány mennyiséget el tudják fogyasztani).

A baromfiak, akik megszokták a bezártságot, egy udvarban raboskodnak, és mivel ők nem értékelik a hideget, így a tojást nekünk is vennünk kell. Nagy törés ez az életemben 6 év saját tojás evés, használat után, és még nem dőlt el, folytatom-e a küzdelmet a rókák ellen, vagy feladom, és beállok a tojásvásárlók sorába...
Azok a szabadlelkűek, akik szöktek, mert nem bírják a bezártságot, mind a rókák hasát melengetik már. Nagy szívfájdalmamra a sokatlátott két gyöngyös kakasom is így járt a múlt héten.

A kukoricánk még mindig lábon van, a vadászok és a villanypásztor őrzik. De csak nem szárad annyira, hogy learathassuk...

Ennyi jutott most eszembe,
szép karácsony várást kívánok mindannyiótoknak!
Virág
a Póth család nevében
06209833429

MEGÚJULT HONLAP
Örömmel adom hírül, hogy megújulóban van a honlapunk: www.csenderes.hu
Akit érdekel, itt olvashat, a főoldalon, a hírlevelekbe esetleg be nem kerülő apróbb híreket, nézhet rólunk és a gazdaságról fényképeket, és újításként a gazdaságban készült videókat is.
Az írások oldal még nem üzemel, de a húsboltban már ott a Mi mire jó? a húsrészek felhasználását segítő táblázat, ha hirtelen nem jutna eszünkbe, hogy a fagyasztóból előásott húst minek is szántuk anno. És ha Péter és én, és legfőképpen Ili húgom győzzük szusszal, reményeink szerint majd még sok új dolog kerül fel a télen.

TERMELŐI BEMUTATKOZÓN VOLTUNK A HÚSOKKAL - A CSONTLÉ
Egyik szülőtársunk hívta fel a figyelmünket a Felelős Gasztrohős Alapítvány GasztroRandi programjára. .(Mi az a GasztroRandi?) Köszönet érte, Norbi!
Jelentkeztünk, és bekerültünk azon kevés meghívott termelő közé, egyetlen marhahúsosként, akik egy röpke két órás Randin lehetőséget kaptak arra, hogy termelőkként egy helyre összegyűjtve találkozhassanak meghívott budapesti vendéglátóhelyek képviselőivel.

Nehéz fagyasztott marhahússal bemutatkozni, így végül, mivel szakácsoknak elvi okokból nem főzök, egy csont alaplével készültem a kóstoltatásra. A sok vegyes borjú csontot némi hússal és csak sóval 3-4 órán át főztem, majd estére kiraktam hűlni, reggelre a faggyút a tetejéről leszedtem, és ott újramelegítve, forrón kínáltam. A gyakorlott szakemberek is meglepődtek, hogy csak sóval van fűszerezve, olyan ízgazdag volt.
Nektek is ajánlom, hogy készítsétek otthon! Besűrítve (a levét elfőzve) kis adagokban fagyasztva az időszűkében főzések jó kiinduló pontja lehet. A csont ára jelképes, csak a csomagolás és a fagyasztás költségeit fedezi. És biztos, hogy jobb és olcsóbb mint a leveskocka, csak egyszer dolgozni kell vele...

Az, hogy mennyire lesz üzlet a pesti bemutatkozóból, még nem látszik. A mi asztalunknál 4-5 kisebb éttermes érdeklődött komolyan, a többi újságíró volt, és akik megálltak beszélgetni azok sem rohantak le másnap a megrendeléseikkel. De bizakodunk. Majd ha realizálódik valami, arról is tájékoztatunk benneteket!
És jó volt hasonló gondolkodású, elkötelezett gazdálkodó társainkkal találkozni, akiknek egy része persze rég nem látott ismerős, de volt alkalom újakkal is összecimbizni, még ah a zöme nem is bios, csak nem full vegyszer párti. Ennek ürügyén egy 12 éve bio tanusított gazdatársat ajánlok figyelmetekbe, akiket már régóta ismerünk, csak nincs velük napi kapcsolatunk: Bio ivóleveket készítenek saját alapanyagból, Kosdon, az elérhetőségük: http://www.bio-kosar.hu/

HÚSOK
Az utolsó vágásból származó húsok szavatossági ideje hamarosan lejár! Forgassátok fel a fagyasztóitokat, és az ott lapuló tőlem vett húsokból főzzetek, süssetek valami finomat! Kidobni attól még nem kell, ha már lejárt a szavatossági ideje, mert nyilván nem 1-2 napon, héten múlik egy egy éves szavatossági idejű termék felhasználhatósága, de megéri még a télen elfogyasztani.
Szerencsémre úgy tűnik, mindent el tudunk adni a célegyenesben, (egy németországi waldorf rendezvényre viszik a készlet végét), viszont így a következő vágásig nem lesz mit adnom. Úgy tervezzük, az őszi szünet után vágunk. Azért a bizonytalanság, mert valószínűleg vágóhidat kellene váltanunk, és még nem jutottam ebben a kérdésben előre.

UTOLSÓ KOMONDOR KÖLYKÜNK AJÁNDÉKBA ELVIHETŐ
A lényeg: az utolsó komondor kan kölykünknek még gazdát keresünk! Pillanatnyilag még cuki már nem is olyan kicsi jegesmedve kinézetű, de lassan tiszteletet parancsoló nagy komondor válik belőle.
Ajándékba elvihető.
Jelenleg 10 hetes, ma-holnap megkapja az utolsó alapoltását (kettőt és kétszer féreghajtást már kapott).
Köldöksérve miatt, lehet, hogy egy 10000.- forintos sérvműtétre lesz szüksége, de cserébe már az alap oltásokkal nem kell bajlódni..

Felmenői:
Sára és Sajó kutyánk nászából 4 kan született 3 szintén kan testvérével augusztus 6-án.
Az anya fajtatiszta, törzskönyves, az apa fajtatiszta törzskönyv nélküli, mindketten a Mátyás király udvari Kenelből származnak. Direkt párként vásároltuk őket házőrzőnek, vagyis a felmenőik rokonságára is ügyeltünk. Mindkét ág diszpláziamentes, de a mi kutyáink nem szűrtek.
Az első almot úgy, ahogy volt, a tenyésztő vásárolta meg, és kettőt közülük megtartott továbbtenyésztésre… így valószínűleg a mostaniak is ígéretesek.
Sára és Sajó a komondorok barátságosabb vonalából származnak, vagyis az idegenekkel bár tartózkodóak, de nem állítják őket azonnal falhoz, ha a gazda nincs jelen, csak a fellépésükkel, ugatásukkal érik el, hogy inkább ne szálljon ki az autóból a hozzánk érkező… Szerintük vendég csak akkor érkezhet a házhoz, ha a háziak vezetik be. Ne önállóskodjon itt senki, akkor se, ha minden nap nálunk jár. Vagyis olyan helyre nem biztos, hogy jó választás, ahol gyakran fordulnak meg idegenek úgy, hogy nem kívánjuk őket be- és kikísérni.

Ugyanis aki nem ismeri a fajtát, annak leírom: a komondor elsősorban házőrző, nem társkutya. Erősen kötődik a gazdához, a családhoz, védi a házat, a területet, de jellemzően nem hozza vissza az eldobott botot, labdát, nem követ hosszú túrákon hűségesen, nem akar a kerti tevékenységeid mindegyikében sem örökké jelen lenni. Nappal gyakran pihen, szundikál, sokszor nem is látni, amíg valami rendetlenség nem történik, amit hangos ugatással jelez. Nem olyan éber, mint egy puli, aki minden rezdülésre figyel, de a fontos dolgokat tapasztalatunk szerint észreveszi. Sötétedés után a mieink szerint itt a „csend és rend ideje”: Ha mi zajongunk, mozgunk, minket is keményen megugatnak. Csak akkor hagyják abba, ha meggyőződtek róla, hogy valóban mi vagyunk azok.

A kölykök, a felnőttek is jól szocializáltak, Lea a 6 éves kislányunk (aki sokat van egyedül velük) is biztonságban van velük. Tapasztalatom szerint a gyerekeket leginkább, mint más nagytestű kutyáknál is, inkább csak az örömködésből feldöntés, elsodrás fenyegeti. Ismerkedés után vendégek, vendég gyerekek is szabadon mozoghatnak a kertben, ha valaki (akár gyerek) házigazda is jelen van. Vagyis nem kell a kertben üldögélni, hogy pl. a kislányt és barátnőit őrizzük a kutyáktól homokozás, szaladgálás, játék közben.
A komondorok sok ápolást nem igényelnek, a szemük környékén és a fülüknél kell eltávolítani a szőrt, és ha hosszú, impozáns bundában szeretnénk tartani őket, akkor néha rasztázni a szőrüket. De az egyed függő, hogy ez a gazdinak terápiás tevékenység mennyi időt igényel, mert például Sári szőre szinte magától gyönyörű csigákba rendeződik, míg Sajóé kicsit több ápolást igényel, és nem lesz fürtös, csak nemezes. Másik út, minden tavasszal megnyírni. Ilyenkor kiderül, hogy a nagy bundában lényegében egy agár test lakozik… Így persze nem annyira tiszteletet parancsoló a külseje, de láthatóan könnyedebb lesz, többet mozog a kutya.

Betegségre tapasztalataim szerint nem hajlamosak. A mieink sima felnőtt kutyatápot, vagy méginkább nyers vagy főtt húst kapnak. Testméretükhöz képest nem nagyétkűek.
Az alapoltások után, így, hogy nem járunk velük kutyaközösségbe évente csak veszettség ellen kell oltani és persze féreghajtani.
Ha kerted van, és pont most szeretnél, egy cuki mini jegesmedvét, aki hívásra már jön, örül, ha embert lát, simogatják, és aki kb. két éves korára nő fel, és egy nem túlmozgékony, feleslegesen nem ugató, nagytesű, megbízható házőrzővé válik, akkor válasz egyet a 3-ból.
Az első két oltását, féreghajtóját megkapta, már nem csak szopik, hanem tápot, főtt húst is fogyaszt hetek óta, hívásra már jön, és már bármikor elvihető Keszegről, a tanyáról!
Ha te nem szeretnél most kutyát tőlünk, de tudsz olyat, aki igen, kérlek, szólj neki.

Örülnénk, ha az ismerősi körben lelne gazdára!
(Hátha viszont látnánk még ők, mert nagyon belopta magukat a szívünkbe, de több komondort mi nem tarthatunk meg.)

Mindig azt hiszem, hogy most már kellően tapasztaltak, elég jól gépesítettek, előrelátóak, megfontoltak, a feladatokra megfelelően és elég sok fővel felkészültek vagyunk, és a következő időszak már könnyebb lesz. És rendre meg kell tapasztalnom, hogy nem.
Mert persze idén nyáron is megbizonyosodhattunk, hogy nem…

A tyúkok 200-an voltak és szépen tojtak. Bőven volt eladó biotojás, és volt is rá vevő is. Kikeltek a kiskacsák, kiscsibék, kislibák.
A vetések szépek voltak, a vadak sem bántották a sok pénzért vett villanypásztorrendszerrel sok munkával komolyan körbekerített, védett táblákat. Péter sikeres alkudozásainak köszönhetően a vadászok is kijártak vadászni. A kombájnos megbízható, le volt beszélve, hogy jön majd aratni, amikor kell. A bio tönkölybúza eladásból stabil bevételre számítottunk.
A tehenek nagyobbik része már régebben rendben megellett, a borjak gyönyörűek voltak, a többi ellésre készülőért sem kellett aggódni. Úgy tűnt, hogy az eladó marháinkat végre élő állatként is bioként tudjuk eladni egy biogazdálkodónak, mert neki azonnal bio átállt egyedek kellettek. Ez egy váratlan, de jó bevételnek ígérkezett. A kisbikák felnövését egy már bevált felvásárló „várta”.
Jól sikerült a lucerna első két bálázása.
A régi legelőkön jó és sok fű nőtt, a gulya időben kiment a téli szállásról. A nagy bozótból tavaly kiszabadított legelők is sokkal nagyobb hozamot ígértek, mint amire első évben számítani lehet.
Túljutottunk az iskolaév végi káoszon.
A gyerekek elmentek, vagy elmenni készültek a kötelező gyakorlatra Németországba, vagy segítőnek a Termik táborba, vagy csak a nagymamához, a haverokhoz, a Balatonra. Gondoltuk, hamarosan majd mi is csatlakozunk, és fogadkoztunk, hogy idén biztosan elutazunk családostul nyaralni valahova…

Aztán persze minden másként történt, és egy vég nélküli hajszává változott. Nyár végére fáradtabbak voltunk, mint az elején.

Először amik sikerültek, nehogy csak a rossz álljon itt:
- A tehenek most is jól vannak, a borjak nemkülönben. Összesen már 98 marhánk van…ez szuper, csak én jóval kevesebbet szeretnék…
- A lucerna 3. kaszálása is jól sikerült. Így jó sok lucernaszenázsunk van, ami a téli fehérje pótláskor fontos.
- A szénák végül jók lettek, és bíztatóan sok van belőlük, mondjuk ki, hegyekben áll a szérűn. A más években csak legelőként használt területek egy részén is tudtunk a legeltetés előtt kaszálni, mert olyan bő volt a hozam.
- Sok szalmát tudtunk idén bálázni magunknak, korrekt árért, ami fontos a téli almozáshoz, és már most is jó nagy hegyek vannak belőle, bár még nincs bent mind a tanyán…
- A tritikálé, tönköly vetésekben idén lényegében nem lett vadkár.
- A sok kicsi részre szétszedett, tavaly óta nem működő, 7 hónapon át darabokban álló nagy traktorunk végül újra eggyé vált és most már működik.
- Végül, ha nagy szenvedések árán is, de learattunk.
- A sok esőnek hála a legelők idén nem égtek ki, a marhák még most is kint vannak, nem kellett nyáron melléetetni a téli takarmány kárára.
- A frissen bozótirtott területeken találtunk több nagyon finom termésű alma- és körtefát, amit eddig nem ismertünk. Jól belakmároztunk belőlük.
- A komondorunk gond nélkül ellett, és neveli a kölykeit. Ebbe szinte azonnal bekapcsolódhatott pesztraként a pulink, és 2 hét elteltével az apuka is…
- A kislibák 10-en felnőttek, és mi már alig várjuk a Márton-napi libavágást, mert már nagyon öntudatosak, mindenkit megkergetnek, megtépnek a baromfi udvarban, és időnként akkora az arcuk, hogy ránk is ránk rontanak. Lehet, hogy előre hozom azt a libavágást…
- Sikerült az évekkel ezelőtt megkezdett biodinamikus munkát teljesebben folytatni a gazdaságban. Elkészültek az első saját készítésű preparátumaink, vettünk egy permetezőt, és megkezdtük a területek biodinamikus preparátumokkal való permetezését.

Látszólag sikersztori, de valahogy olyan nagy lett az ára. Végiggüriztük a munkatársakkal együtt az egész nyarat. És:
- A tyúkállományom zöme (a nagy anyagi befektetést és sok munkát igénylő kerítésépítés ellenére) végül a környező 3 rókacsalád idei sikeres kölyöknevelő projektjét támogatta. Őszre már csak annyi tyúk maradt, hogy éppen nekünk elég a tojás.
- A kiskacsák, amiket eddig elpusztítani sem lehetett, idén valahogy nagyon gyengék lettek, és csak töredéke nőtt fel a kikelteknek, és ez is nagyon sok energiát vitt el. (Az sem vigasztal, hogy az idei év a nálam rutinosabbaknál is egy anti-kacsa-év volt, és az övékéi is elpusztultak.)
- Idén mind a tyúk, mind a pulyka kotlósaim igen gyengén szerepeltek, alig kelt alattuk csibe, és még kevesebb nőtt fel. (Persze lehet, hogy a kakasoknál van a hiba, de ennek ellentmond, hogy a tőlünk vitt tojásból máshol nagyon jó volt a kelési arány.) A keltetővel csibekeltetés is meglepően rosszul sikerült, hát még a csibenevelés, gyöngyös nevelés. Idén nem sok baromfit kell majd nálunk ősszel-télen levágni…
- A marhákból máig nem adtunk el, csak kettőt, és azt sem annak, aki 13-at akart vinni, mert neki végül nem sikerült annyi téli takarmányt venni/csinálni, hogy belevágjon egy ilyen mértékű létszámbővítésbe.
- Az évek óta viszonylag stabil bika borjú eladás befuccsolt, mert a törökök megharagudtak, az EU-ra, így nem engednek be többet marhát innen magukhoz, ugrott a bevétel, és a bikák ittmaradtak a tanyán, a nyakunkon.
- A tönköly búzát, amit bioban mindig könnyű volt jó áron eladni, idén egyszerűen képtelenség, pláne, hogy olyan sok eső volt felénk aratáskor, hogy idén nem javító búza minőségű lett, mint tavaly. Nem az a kérdés, hogy mennyiért adom, vagy nem adom, hanem egyszerűen telített az egész európai piac, és a nyakunkon maradt az egész.
- Egész nyáron nem jutottam el a marhákkal a vágóhídra bérvágatni, így erősen foghíjas a készlet.
- És bár egész nyáron dolgoztam, de nem bírtam egy nyavalyás marha hírlevelet összehozni, hogy legalább a húsokat kipörgessem, és onnan legyen pénz.

Merthogy a gondok jó része a pénztelenségből származott. Ugyanis a 2015-ös támogatási évre járó pénzeket, hatalmas harcok után, most kezdjük megkapni: 2016 őszén, ezért egy évet lényegében át kellett finanszíroznunk. És erre nem voltunk felkészülve. Sok-sok felesleges munka, sok halogatott, vagy elhalasztott beszerzés. (Ezért állt a nagy traktor több mint fél évet, ezért nem készült el a tyúkok kerítése a terv szerint…)

És mindehhez a legelőnek jó, de a gabonaaratáshoz, a szénakészítéshez nem passzoló idő alaposan próbára tett mindenkit. Nemritkán a felhőkkel versenyt futva éjjel 11-ig, vagy hétvégeket végighajtva dolgoztak a fiúk, dolgoztunk. És néha még ez is kevés volt. A kombájnos mégsem ért ide, a gabona megázott. Romlott a minősége, napokat kellett várni, míg arathatóra száradt. És akkor nem tudtuk hova tenni, mert olyan sok lett. De legalább nem jártunk úgy, mint a többség a környéken, hogy az esőktől le se tudtak aratni… Aki még nem volt nálunk, nem tudja, nekünk elég kevés épületünk van. Gabonatárolónk pedig nincs, így a szénatárolóba öntöttük le a tönköly hegyet és mellé a tritikálé dombocskát. És napokon át forgattuk, hogy be ne fülledjen, be ne rohadjon mert akkor rosszabb, mint ha le se arattuk volna. Persze folyamatosan esett, így alig száradt. Aztán kiderült, hogy idén nem eladható. Azóta is foglalja a helyet a szénatárolóban, így most a széna minősége romlik kint. Jaj, melyik ujjamat harapjam???

Persze a sok eső között a szénakészítés, a szalma bálázás, és a bálák behordása is bőven tartogatott nehézségeket, de aztán végül mindig valahogy összehozták Péter vezényletével a fiúk. Volt, hogy még a velem egykorú, Rongyos nevű nyugdíjas MTZ traktorunkat is behergeltük, munkára fogtuk, a két nagyfiúnk is egész nap a gépen ült a 2 melóson túl, s volt, hogy gazdatársak segítettek be, de csak készen lett minden. Sőt többször jutott arra is idő, hogy a nálunk nagyobb időszűkébe szorult gazdatársaknak segítsünk, géppel, munkával.

Volt, hogy elindultunk a Balatonra egy hétvégére, szombat hajnalban, de Pesten utolért a hír, hogy megszöktek a marhák, kint vannak az úton. Irány vissza Keszegre, behajtás, kerítésjavítás, átöltözés. Délután lett, és már nem volt erőnk újra elindulni. Végül a nyaralás 6 napra szűkült anyósoméknál a Balatonon, velük és a sógoromékkal augusztus legvégén. Péterrel a pihenő után éreztük meg igazán, hogy milyen fáradtak vagyunk. Nem így terveztük a nyarat. De túl vagyunk rajta. Lehetett volna sokkal rosszabb is. Mindenesetre mindannyian megfogadtuk, több ilyen év nem lesz, hogy nem jutunk el szabadságra, mert pihenő nélkül ezt nem lehet bírni.

És persze törjük a fejünket: Hogyan tovább?

Nagyon nehezen fogadom el, hogy egy ilyen kicsi biogazdaság léte/nem léte a külpolitikán, a nagyvilág gazdasági eseményein (az ukrajnai földek felvásárlásán, a kanadai szabadkereskedelmi egyezményen, a török vízummentességen, stb.) múlik. Hogy rám/ránk is ilyen nagymértékben hatnak ezek a dolgok, melyek eddig az érdeklődési körömön kívül álltak. Ám nem hiszem, hogy a megoldás ezek követése, az ezekhez való alkalmazkodás (lehetetlen) kísérelte lenne.
Meg kell találnunk a módját, hogy annyit és azt termeljünk, aminek meg tudjuk találni közvetlen értékesítésen keresztül a vevőjét, itt a közelben.
A jövőben valószínűleg még olyan arányban sem szabad a közvetett vagy közvetlen (a mi léptékünkkel) nagybani értékesítésre hagyatkoznunk, mint eddig.
Valahogyan meg kell oldanunk, hogy több idő, energia jusson a feldolgozásra, reklámra, értékesítésre. Hogy mindent közvetlenül a fogyasztóknak tudjunk értékesíteni, itt helyben. Valószínűleg muszáj lesz kigazdálkodni még egy fő segítő bérét és járulékát.
Vállalnunk kell a valós költségeket és a valós árakkal kell jelen lennünk a „piacon”, remélve, hogy a mainál több olyan vásárlónk lesz, akinek nem csak az ár számít, sőt még csak nem is a minőség, hanem az, hogy vásárlásával egy családi léptékű, biogazdaság fennmaradását támogatja. Mert hitünk szerint ezzel nem csak a család és az itt dolgozók boldogulását támogatja, hanem egy olyan gazdálkodási mód működését, mely ahelyett, hogy a ma bevett gyakorlat szerint rombolja a környezetet, a szó legnemesebb értelmében „gazdálkodva” igyekszik helyreállítani, megőrizni a természeti értékeket.
Meg kell találnunk a környékbeli gazdák között azokat, akikkel valamiféle „szövetséget” alkotva együtt tudunk termelni, feldolgozni, értékesíteni, még akkor is, ha ez pillanatnyilag lehetetlennek tűnik. És ki kell kísérleteznünk ennek élhető formáját.

És ha tetszik, ha nem, újra meg kell próbálnunk pályázni, új tevékenységekbe belevágni…

Őszintén remélem, hogy hamarosan újra annyira összeszedjük magunkat, hogy e nehezített pályán is elinduljunk, hogy megújulva, de tovább folytassuk, amit majd 15 éve elkezdünk, és hogy újabb remek terveket szövünk, melyeket meg is tudunk valósítani!

Szép az idő, esőre várunk
Gyönyörű idő van. Süt a nap. Persze mi most az esőre várunk, mert nekünk soha nem elég jó az időjárás. :-)
De tényleg jó lenne, ha esne, mert már hetek óta nem tette, és mert már a földben van a kukorica, de még nem jött rá eső, és így semmit nem mutat, csak a csupasz föld látszik. És eső nélkül nem is lesz belőle semmi... Az őszi vetés egész jól telelt, és most szépen mutat, csak most már szomjazik, a föld erősen repedezik...
A lucerna és a kaszálni, legelni való fű is jól indult, ha jönne rá egy-két jó eső, akkor idén talán sokat kaszálhatnánk, és végre feltölthetnénk a készleteinket. Merthogy, ahogy saját kárunkon az elején megtanultuk, és ahogy az öregtől tanultuk: a gazdának mindenkor 2 évnyi takarmánya kell legyen bent és egy évnyi kint a földeken. A tavalyi kaszálásból egy évnyi betározva az idei télre, az idei kaszálás amit az ember arra az esetre tartalékol, hogyha jövőre nem tudnánk kaszálni aszály vagy állandó esőzések miatt, és a 3.évi ami kint van, és várja a sorát.
A kaszálós gazda arra vágyik, hogy a kaszálás ideje előtt jó esők jöjjenek, a kaszálás idején pedig jó széna szárító idő esők nélkül. Akkor lesz elég jó és elegendő a takarmány. Az állattartó gazda még többet szeretne: a legelőkre is jó esőt: jókor és éppen se túl sokat, se túl keveset. Mert ha túl kevés, kisül a legelő, ha túl sok, szétázik, és mindkét esetben be kell hoznia gulyát, és a téli takarmányon tartani, Mert az első esetben nincs mit enni, mint tavaly nyáron, a második esetben meg azért, mert mindent széttapos a marha, tönkreteszi a legelőt, és akkor utána nem lesz mit enni. És ha még a szántókat is műveli ez a gazda, akkor a gabonára, kukoricára jó és jó időben érkező esőt, meleget.
Hát ezeket kell összeegyeztetni időjárás ügyben, és még összhangba hozni a gépek működőképes állapotával, a munkavállalók, családtagok munkaidejével. Ezért van az, hogy olyan ritkán tökéletes egy gazdának az időjárás, és akkor még nem is gondoltunk a szomszédos tábla gazdájának vágyaival! :-)

Kiskacsák, kislibák, kotlósok és egyéb madarak
A NÉBIH megváltoztatta a bio szárnyastartás előírás rendszerét, így idéntől csak az lesz bio, ami a gazdaságban kelt ki, vagy amit 25ezer forintért engedélyeztettek...
Mivel pár szárnyasért nem voltam hajlandó ennyit fizetni, így a keltetés kalandjai közt találtam magam...
Kislibánk jelenleg 17 van, értük a kotlósok dolgoztak meg, akik ma még anyjaikkal (merthogy kettő van) ketrecben raboskodnak biztonsági okokból (a kislibák igen könnyen kilapuló, elrablódó lények), de a hét végén, ha az előrejelzések ellenére mégsem lesz fagy éjszakánként, akkor már kimehetnek legelni, és akkor könnyebb lesz, mert nem nekem kell összeszedni azt a rengeteg zöldet, amit megesznek. Merthogy a liba legelő jószág...
Kiskacsánk, 2 db néma kacsánk, és több mint 50 vadas napos kacsa van a fürdőszobánkban, mert a kacsáink nem jó fejek és nem kotlanak meg, a kiskacsákat nem adoptálják, így küzdhetek én:
- keltetés 35 illetve 28 napon át (fajta függően),
- aztán melengetés heteken át lámpa alatt, és
- változatos eleség biztosítása, mintha egy gondos kacsaanya lennék.
A nehezítés ebben csak annyi, hogy nem vagyok velük olyan sokat, mint egy jó kacsaanya, de szerencsére Lea lányom rengeteget foglalkozik velük, és sok etetést, itatást átvállal a végtelen sokaságúból.
És ezért jó, hogy bent vannak, mindenki rájuk néz, és legalább megmondja nekem, mi az aktuális teendő velük, ha nem is teszi.
De büdösek, mert az almot összepacsálják, a darát nedvesen eszik, így a nedves darát is mindenhova szétfröcskölik, ami erjedésnek indul. Még nincs hova kirakni őket ilyen hűvös időben, így marad a naponkénti teljes és alapos takarítás, és a jellegzetes szag. Olyan kicsik, olyan törékenyek. Azt gondolná az ember, hogy akkor praktikusabb lenne, ha a melegebb időben, később keltetnék, de ennek meg az az akadálya, hogy a kacsa korán kezd el tojni, és nem tartható el akármeddig a tojása, hogy majd egyszer kikeltetem, így marad a társbérlet velük...
Szerencsére egy tyúkom megkotlott, és ő is kapott egy nagy adag kacsatojást bérköltésre. Remélem ő a keltetésben és a kiskacsa nevelésben is sikeres lesz. De még 4 hét, míg ez kiderül. Vele legalább kevesebb a gond, csak naponta etetni, itatni kell. No meg dicsérgetem, hogy milyen szorgalmas, gondos kotlós, merthogy tényleg az.
Váratlanul megkotlott egy pulykánk is, aminek egyik este sötétbe nyúlóan készítettem költőládát, amibe bezárhatom, mert nem volt hajlandó a szalmabálákról áthelyezni e tevékenységhez a székhelyét. Így a láda került a fészek helyére, bele a tojások. Szerencsére úgy tűnik, ezt az állapotot elfogadja. (Láda nélkül tojásostúl eszik meg a rókák...)
A fentiekből is látszik, hogy tavasz van! És még előttem áll a tervek szerint 200 kiscsibe és 100 gyöngyös tojás keltetése. Remélem, ebből azért majd pár kotlós is kiveszi a részé, mert így kicsit ijesztő a feladat. :-) A tanya és a környék madárdaltól hangos. Főleg hajnalonta, mikor még más zaj nincs. Így szívet gyönyörködtetőek a reggelek.
A napokban költözött egy vadkacsa pár a tószerű tűzivíz tárolónkra. Gondolom a rengeteg békapete csalta át őket a szomszéd horgásztaváról. Vagy egyszerűen csak megtetszett nekik?
És nagy örömünkre a hétvégén visszajött az első fecskepárunk, akik tyúkólnak használt konténerben fészkelnek évek óta, és minden nyáron 1-2 fészekaljnyi fecskét fel is nevelnek. Már nagyon hiányoztak. Mind kicsit aggódva vártuk őket, visszatérnek-e. Olyan rosszakat lehet hallani mostanában a fecskeköltözés túlélési esélyeiről...Reméljük a másik pár is visszatér, és talán az itt keltekből is lesz majd olyan, aki nálunk alapít családot. Jó lenne sok fecske. Légy, bögöly, és minden más van bőven a szezonban. :-)

Új kutyák a tanyán
Mint már talán írtam a komondorainktól 5 helyes kiskomondort kaptunk... Persze nekünk is maradt elég gond velük, de túl vagyunk rajta. Erről majd máskor mesélek. Párt hete a tenyésztő, akitől a tenyészpárt vettük, mindet megvette, mert "olyan jólsikerültek". Az egyik helyett hoztunk egy puli kant, akit a lány komondorunk Sári végül adoptált, és bár már idős a kölyök az ilyesmihez, de elkezdett szoptatni. Jó kerek lett a kiskutya. És már a kannal is összebarátkozott, mindenféle neve van, de talán MUKI lesz, mert a két legkisebb gyerekünk, akik sokat foglalkoznak vele, így hívják. Én valami komolyabbra gondoltam, dehát Muki sem komoly...egyenlőre.
Sári valójában nem új a tanyán, de a nyírásnak köszönhetően megújult. 3 év gyönyörű, tincses komondorszőrnövesztés, és 2 hónapnyi a kölykök által tincsenkénti szőrtelenítés után nekiestem ollóval, és megnyírtam. Meglepően együttműködő volt. A mancsait felemelte, és úgy tartotta, hogy ott is nyírjam. Így mostmár tudjuk, mi rejtőzik egy komondor bundájában: egy túlméretes fejű agár. Azóta nagyon boldog, könnyed, meglepően sokat mozog, és mindenkit boldogan üdvözöl, mert egy rövidszőrű kutya mégiscsak több simit kap, mint egy loncsos, sáros, büdös hosszúszőrű. A családtagok és az embereink egy részét elfelejtettem tájékoztatni az akcióról, így volt nagy meglepetés, hogy mi ez az új kutya a tanyán? Mert annyira más, hogy nehéz megtalálni a kapcsolatot a kettő között. A vadászokat ebből okulva már felhívtam, hogy az a rövidszőrű fehér a mienk...

Megkezdődött a legeltetési szezon
Bár a legelőinken a rókák vakcinázása miatt még legeltetési tilalom van, azért két bekerített szakaszon, ahol ellenőriztük, hogy nincs kint rókacsali, megkezdtük a marhák kiszoktatását a legelőre. Ez egy hosszabb folyamat, merthogy a marhák maguk nem emésztenek, hanem a bendőben lakó bacikra bízzák a piszkos munkát, ők csak etetik őket, azok meg a marhát. Szép összmunka. A nehézség csak annyi, hogy mindenféle ennivalóhoz másmilyen alvállalkozókra van szükség. Az új lakók felszaporodása pedig időigényes. Ezért először csak jóllakottan, este mehet ki a gulya és csak olyan legelőre, ami nem túl bő, éppen csak, hogy belekóstolhasson a jóba, aztán szép lassan emeljük a naponta kint töltött időt, de mindig etetés után, és mindig száraz füvön, aztán jönnek a nedvesebb füvek...És ha a friss-fűemésztők már ellepik a bendőt, kiszorítva a régi bérlőket, akkor végre kimehet a gulya az igazi legelőkre, először csak reggeltől estig, ez mindennapos ki- és behajtást jelent, ami nagyon szép látvány, de némi szervezést és fegyelmet igényel, hogy mindig időben és elegen legyünk a dologhoz. És egyszer csak kijutunk az állandó legelőkre, és el tudjuk kezdeni használni a távolabbi táblákat is. Reméljük ennek az ideje is hamarosan eljön.

Biodinamikusság
Már tizen éve, mikor megvettük a földeket, akkor is biodinamikusan szerettünk volna gazdálkodni. Ez olyan a gazdálkodásban, mint a Waldorf az oktatásban. És nem, nem tanulási nehézséges, hiperaktív, stb. növények, földek állatok az alanyai, ahogy a Waldorf sem ilyen gyerekek gyűjtőhelye. Mindenesetre ennek a gazdálkodási módnak is van feltételrendszere, és ellenőrző szerve, és ha ezt pár év átállás alatt hibátlanul csináljuk, a biotanaúsításon túl, Demeter tanúsított termékeink lesznek. Hát nálunk ezen gazdálkodás sok eleme a kezdetektől megvan, néhány hiányzott, és persze a hivatalos ellenőrzés. Ebbe vágtunk bele tavaly.
És elkészültek az első saját biodinamikus preparátumaink (eddig mindig kaptuk, vettük őket a trágyaoltáshoz), és vettünk permetezőgépet biodinamikus preparátumok permetezéséhez (ezek hasonlók, mint a gyógyászatban a homeopátiás szerek), és idén megkezdjük a földek ilyen kezelését. És persze mindennek az adminisztrációját. :-)
Aki többet szeretne ezekről tudni, keresse fel a www.biodin.hu oldalt, vagy kérdezzen tőlem.
Most aktuálisan pitypang virágot szedegetek ipari mennyiségben...

A kert és én
Akik ismernek, tudják, nem vagyok egy született kertész. Számomra nagy kihívás a növénykék életben tartása. Nem jön olyan ösztönösen, mint az állatokkal. Azonban valami változóban van bennem is, talán öregszem? Már tavaly is megkívántam a kertet. Csak kicsiben, nem eladásra, még csak a családi szükségletek maradéktalan kielégítése sem cél. Csak a szöszölés. És Boldizsár fiam segítségével (aki viszont "zöldkezű", vagyis amit elültet, az megered) már tavaly is volt kertünk, magaságyásunk, és betakarítható termésünk, és tavasszal kibújtak az első hagymás virágaink is Lea virágoskertecskéjében. Ezen persze fellelkesedtünk. Még több területet próbálunk elhódítani a taracktól és egyéb ott gaznak tekintett növényektől. Persze itt is energiatakarékos módszert követve: takarjuk, kitakarjuk és addig ismételjük, míg belefáradnak a gazok. És akkor vastagon szénamulcsolunk. Vagyis a kertünk nem szép a megszokott értelemben. De örömforrás!
A két éve ültetett gyümölcsfák 80% megmaradt, zöldel, virágzik. (A többivel az elszaporodott vadnyulak végeztek, amíg meg nem tanultam, hogy törzsvédelem nélkül nem maradnak életben a fák. No meg a szomszéd átszökött kecskéi, akik tövig legelték a fiatal csrjéket...) Idén új kihívásokat keresve a faluból ajándékba kapott szőlő vesszőket ültettem el. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle szőlő pár év múlva, vagy a vadak, vagy az én diletantizmusom végez az 1.0-ásokkal, és kezdhetem újra a lugas alapanyag telepítést a 2.0-ás verzióval.
Idén a magaságyás már teli van az első lakókkal, és nem későn ültettünk, és egyenlőre élnek és virulnak! És a kísérleti krumplijaink is a földben vannak. Mindez régi kert-drukkereim, Berkes Mariék és az idén megismert Szita család (mindketten szuper és gyakorlott biokertészek) bátorításainak és vetőmag, palánta biztosításának köszönhető.
Valamint készült egy sajátos eper ágyás az egyik legelőn kikorhadt fűzfa ágaiból, amiben úgy tűnik jól érzik magukat az ajándékba kapott palánták.
Egyszer majd talán lesz honlapom, vagy más levelező programom, és akkor majd fényképeket is küldök. Csak ezek a napok, hiába hosszabbodnak napról napra érezhetően, mindig valahogy olyan rövidek! :-)

Szóval, minden előrejelzés ellenére, melyek újabb 10 napnyi esőt ígért minden napra, az elmúlt hét szinte csapadékmentes volt...
A földeken már meg lehet mozdulni, az utak nagyobbik része elszánt sofőrrel és nagyon terepmintás gumival felszerelt, szadizható terepjáróval már járható. Így ma Péterrel kikocsiztunk megnézni, hogy mire jutottak a kollégánk a legelőkön. Péter volt a sofőr. :-)
Ahhoz képest, hogy milyen kevés munkára alkalmas nap volt idén, a bozóttól újabb legelőszakaszokat sikerült elhódítaniuk, a meglévő kaszálókon tovább gyérítették a fák tőszámát, mert ha az időjárás is úgy akarja, talán idén már tudunk kaszálni rajtuk, és ahhoz, hogy a traktorral, a rendsordóval el tudnjunk szlalomozni a fák-bokrok között, kellenek sávok, amin esély van végigmenni. Persze nem én szoktam rendsodrózni (7 méter széles a drágám) a meredek domboldalakon a fák között, így én mindig könnyen nyafogok, hogy ne vágjunk ki olyan sok fát... :-) Egyébként elég sok fa maradt a vágyaim szerint, így lesz hol fészkelni a madaraknak és mivel főleg vad gyümölcsfákat hagyunk ilyenkor meg, lesz min lakmározniuk is.

A vetésekből a kísérleti, frissen feltört (egyébként nagyon gyenge) bérelt táblánkban a tritikálé egész jól telelt. Reméljük, aratásig sem éri nagy katasztrófa.
Ahol időben tudtunk a sok őszi eső között tönkölyt vetni, az is szép, ahol későn, az még kérdőjeles, de bizakodunk.
A tavalyi kísérleti kukorica táblánk helyén későn, de elvetettük a tönkölyt, de ez lényegében megsemmisült. A vaddisznók áttúrták a kombájnoláskor kipergett kukoricaszemekért, ahol meg nem, az most is víz alatt áll. Így ide valószínűleg lucernát kell majd telepíteni még a tavasszal, mert az jön a sorban, csak előtte még reméltünk egy tönköly termést és csak későnyári telepítést. De ez van. Ez egy ilyen műfaj. Sok újratervezést igényel. És idén - a várható nagy vadkár miatt a vadászok nagy bánatára- egy kis táblán megkezdjük a második kukorica kísérletünket. Már ha minden a tervek szerint alakul...

A tehenek az éves ciklusnak és a túl enyhe télnek megfelelően elég rossz bőrben vannak, mert ők a fagyos, szélmentes telet szeretik és ez minden volt, csak ez nem. Napsütéses délelőttökön, ha valamelyikünk a közeli legelőn járkál, már bőszen bőgnek, hogy ők már szeretnének menni legelni, sétálni, unalmas a téliszállás, de persze még nincs mit enni kint és még túl nedves a talaj, csak tönkretennék a legelőt, így még heteken át meg kell elégedniük a téli takarmánnyal. Addig is bőszen vedlenek, és szinte minden nap sorba beállnak e kedvenc napozó részükön egymás mellé, mint az emberek a tengerparton, sorakoznak egymás mellett, gyűjtik a D vitamint, szívják magukba a nap erejét.
A fél év alatti bocik száma 16-ra nőtt. Mind jól vannak, és Lili, bár már annyira nem szelíd, mint az első hetekben, de még mindig kedves velem. Főleg olyankor, ha valamelyik tehénnel foglalkoznék, pl. fejnék... :-) Egyetlen tőggyel küzdök, sőt abból is csak egy tőgynegyeddel, ami nem teljesen a szokott módon működik. Nagy áttörést még nem értem el vele. Ez egy kicsit lehangoló, de nem adom fel, ha kész a levél, megyek ki ismét fejni! Maga a fejés nem nagy ügy. Szegfű, ha már lekötöttem, szépen áll, nem rúg, max a lábát emelgeti, elforog, de becserkészni szép mutatvány. Bár az elmúlt 1 hétben már kialakult egy rituálénk, és már könnyebb ez is.

Az új biorendelet már nem engedi meg nem bio napos baromfiak behozatalát a gazdaságba, csak bizonyos estekben, és csak drága és bonyolult engedélyezéssel. Ezért a kacsautánpótlás érdekében elkezdtem keltetni. Ebből a kacsáink nem vállalnak részt, ők nem kotlanak meg, a tyúkoknál még nem jött el az ideje, így kénytelen voltam keltetőgéppel-keltetéssel kapcsolatos tapasztalatszerzéseim második fordulójának nekivágni. Dokumentálnom kell, így majd megírom nektek is, mennyire voltam sikeres kotlós. Elöljáróban elárulom: 15 némakacsa, 20 vett és 50 saját vadas színű magyar kacsa tojásával vágtam neki a nagy kalandnak... Szerencsére a libák talpraesettek, és a régi kotlósom már egy hete ül a tojásokon, a tavaly nevelt fiatalka, meg úgy tűnik mostanában ül meg. Szurkolunk a kislibákért. Kicsinek olyan aranyosak!

Kicsi előrelépés az adminisztrációs útvesztőimben, hogy az 5 éves pályázathoz benyújtott anyag úgy tűnik átment az első rostán, és áprilisra talán megtudjuk, hogy nyertünk-e.
A tavalyi támogatáshoz kapcsolódó 31 db fellebbezésem még valahol a hivatalok útvesztőiben kering - nincs ügyintézési határideje-, így mi azon kevesek közé tartozunk, akik még mindig nem kaptak semmilyen jogcímen pénzt a tavalyi évre, de az ÁFA visszaigénylésem megkaptam a NAV-tól, így most megint egy darabig nincs gond. A különféle hivatalok dolgozói sokszor hívnak, hogy még ezt vagy azt mellékeljem, erről-arról nyilatkozzak, reménykedem, hogy ez azt jelzi, hogy néha azért egyet-egyet előre lép az ügy. Aztán majd csak lesz határozat is belőlük, és reméljük kedvező, hogy azt már ne kelljen megfellebbeznem. Jó lenne már néha egyszerű szürke ügyfélnek lenni, akit nem ismer ennyi ügyintéző...

Öröm számunkra, hogy a SZIE egy-egy diákcsoportja minden évben eljön hozzánk, hogy lásson biogazdaságot. A héten is volt, 2 hét múlva is jön egy csoport. Persze időigényes, de időnként megtermékenyítőek a kérdéseik, és a gazdaság mindennapjait új tengerek felé irányítják... Reméljük, ők is mindig tanulnak nálunk olyat, amiért megéri elbuszozni hozzánk...

A komondoraink első alma, illetve annak 5 kiskutyája 7 hetes lett, és az a tenyésztő vette meg őket, akiktől a szülőket vettük. Nagyon tetszett neki, hogy ezek végre a nekik kitalált helyen és körülmények között élnek, és tetszettek a kölykök is. Kicsit még szomorkodunk utánuk, de már éppen kezdtek nagyon csibészek lenni, és kezdett velük megint gond lenni, így egy kicsit könnyebbség is. Persze nem bírtuk ki, és régi vágyunknak megfelelően hoztunk egy kicsi puli kant, hogy majd egyszer abból is egy pár legyen és helyes kiskutyák.... Előbb persze nem árt egy kis időnek eltelnie, mert azért az első 2 hét a kiskutyákkal hideg, szeles, esős időben a mi adottságaink között elég igénybe vevő volt. És az új kutya sem olyan nagyon jól szocializált. Vele is foglalkozni kell.

A vácdukai régi házunknál a kerben már sok virág előbújt, van ami el is virágzott, de itt Nógrádban, a völgyben még nagyon fáznak, még a hagymások se nagyon bújnak, de némelyik fa a legelőkön már bontogatja virágait. Igazán szívet melengető ez után a lehangoló, esős tél után.
A kerthez még nem jutottam hozzá, a tyúkokat még nem sikerült kitiltanom, de ami késik, nem múlik.

Rengeteg madarunk van. Az évek óta itt élő ölyv pár azt hiszem már udvarol egymásnak. Van egy rakás verebünk, seregélyünk. A fagyos reggeleken még jönnek a cinkék is. És ha süt a nap, már sok a madárdal. Szívmelengető!

A kakaslétszám már reménykeltő. Már csak 15-20-at kell majd levágnom... ám falubeli segítőim 2 fiamat is betanították a vágás-forrázás-pucolás-belezés-bontás fázisaira, így talán majd segítenek nekem, ha végre újra rászánom magam a sorozatgyilkosságra.
Ennek megfelelően már van napi kb 25-30 tojásunk.

Az elmúlt 3 hónap sok nehézséget, küzdelmet hozott, aki jóhírekre vágyik, ugorja át ezt a részt, mert kevés volt.
De nem lenne teljes a sok éves hír, ha nem írnám le ezeket is, mert hozzátartoznak az életünkhöz. Aki a jókat szeretne, csak a JÓHÍREK résztől olvassa.

December elején valahol ott hagytam abba, hogy Ludmilla-Kamillát át szeretnénk tenni az üszőkhöz kímélet végett...
Hát áttettük, de 3 óra múlva újra a gulyánál volt, és azóta is ott van, így nem kímélődik. Sajnos erősen le is fogyott, de nem tudunk mit tenni. (Nem találtunk lyukat az üszők kerítésén, így marad a magasugrós szökés verziója, ami ilyen idősen, ilyen magas kerítésnél szép teljesítmény, de jól példázza, hogy még egy mostoha anya is mire képes a fogadott borjáért...jra nem tettük oda, mert ez azért egy erősen balesetveszélyes sport a teheneknél, így edzenénk erre. A természet meg majd csak megoldja a dolgot.)

Karácsony előtt még kiszállítottam a husikat, köszönet a sok vásárlásért és az ezzel való támogatásért! Sajnálom, hogy annyira rohannom kellett, mégegyszer elnézést, akinél hibáztam, vagy akinek csak sokadszorra válaszoltam! Nekem jó volt látni Benneteket, ha csak 1-1 pillanatra is, mert erőt adtak ezek a hátbaveregetős találkozások a küzdelmekhez.

A decembert a 2016.01.01-én induló új Vidékfejlesztési Program Ökogazdálkodási programjába való jelentkezéssel töltöttük. Őrjítő volt. Utáltam. De nincs választásunk. Be kell kerülnünk, meg kell kapnunk ezeket az 5 évre járó pénzeket, mert különben nem tudunk gazdaságként talpon maradni. Mint ahogy mások sem, mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne kapjuk meg az összes igényelhető támogatást, ami a gazdálkodásunkhoz kapcsolódik.
Meg kellett mérni az összes területünket. Sok időt töltöttünk vele, köszönet érte a két földmérőnknek, akik ezzel nem úszták meg a dolgot, mert rengeteg jegyzőkönyvet gyártottak a pályázat feltételei szerint szétszabdalt sok kis földrészlethez, és még karácsonykor (24-én, 25-én, 26-án) is élénk levelezésben álltak velem, és módosították és küldték a hiányzó dolgaim, hogy én meg elszántan feltöltögessem az adatokat a megfelelő, de állandóan kifagyó, elszálló felületre. 31-én este 8-kor végeztem. Éjjel 11.59 volt a határidő. Ez meghatározta a karácsonyi időszakunkat.

Persze ekkor sem maradtak el a szokványos vízelfagyós, szenvedős reggelek, persze csak akkor, amikor az embereink szabadságon voltak...

Közel 1 hónapja eladtam a féléves választási bikaborjakat, mert látszik, hogy egyenlőre nem tudok olyan sok húst eladni, amennyit kellene. Soha ilyen nehéz tehén válogatásunk, bika rakodásunk nem volt. Biztos rosszul álltak a csillagok... A gulya megszökött. Az üszők az elmúlt évek egyik leghülyébb választási hármasa is feladta a leckét. Az egyik bika a mérlegből kiugorva egyik hátsó és egyik első lábát jó magasan beakasztotta, így fejjel elfelé lógott 10 percen át, mire szétflexeltük a kaput, és kiszabadítottuk. Szerencsére az ijedségen kívül semmi baja nem lett. Egy másik bika, akit elvileg semmivel nem bosszantottunk, megvadult, és mindenkinek nekirontott, a karámban, vagy a akár azon keresztül. Így a jelenlévők láthattak engem is, torreádorokat megszégyenítő sebességgel karámon kimászni. És harmadik állandóan két karámdeszka közé szorította a fejét, és megpróbálta azt letépni. Szerencsére a vevő is jó csapatot hozott, és nem volt türelmetlen, így végül minden bika felkerült a kocsira, és a pénz is befutott másnap. (És megkezdődött a 11 tehén apasztása, ami mára szerencsére véget ért.)

Ezzel a mindennapos pénzügyi gondjaink is enyhültek, ugyanis mi még azóta is a gazdák azon kicsiny csoportjához tartozunk, akik a 2015-ös évre még semmilyen címen nem kaptak előlegkifizetést, támogatást. Ennek oka, hogy az ügyeim függőben vannak, és mivel egy bonyolult keresztmegfeleltetési rendszer vonatkozik már a támogatások zömére, ez fogja az egészet. Mert ha az egyikben "hiba van", annak a szankciói a másik támogatási jogcímet is érintik, és akár abból is pénzlevonással járnak. Így inkább semmit nem fizetnek. Pedig még ha az összes szankciót is ránkvarrják, akkor is kifizethetnének jópár milliót ami biztos jár. De nyilván egyszerűbb kiéheztetni a gazdát, mert akkor hamarabb eljön az a pont, amikor feladja a jogos fellebbezéseket, és lemond mindenről, bevállal minden büntetést, ami nem jogos, csak végre utaljanak valamit, mert gázolajat, vetőmagot, kinek mit kell vennie, fizetést, járulékot fizetnie. És közben olyan adminisztrációs terhet nyomnak a gazdára, ami egy ügyvédi-könyvelő-gazdálkodási szakértő iroda több napját is kitenné. Pl. egy nap 33 db 6-8 oldalas határozatot kapsz 3 ügyintézőtől, amit 2 heted van megfellebbezni. Nekem megérteni, és összegezni a dolgot 3 napomba került, és kiderült, hogy az önmagunkban pici jogosulatlanul elutasított területek összege már akkora, hogy ha nem fellebbezek meg 30 határozatot, akkor nagy pénzbüntetést, és évekre bélyeget kapunk, ami egy halmozott büntetést jelenthet, ha megint hibáztok valamiben. Újabb 3 nap alatt megírtam a fellebbezéseket. Nekik nincs ügyintézési határidejük...

És még kb. 10-20 egyéb ügyben is leveleztem, fellebbeztem, hiánypótoltam, egyeztettem az elmúlt 2 hónapban. Volt köztük 2013-as, 2014-es szerintem már rég lezárt ügy is... Köszönet azoknak a Vásárlóknak, akik ebben segítettek.

Aztán az egyszerűsítések, az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében új őstermelő igazolványt kellett készíttetnem, bár az enyém még 2 évig érvényes lett volna...A falugazda kérésére, egy újabb szempontrendszer szerint megint összeszedtem a földjeim, és egyéb dolgaim. 18 óra alatt megvolt. Aztán az irodában 5,5 óra alatt rögzített mindent rólam, és megkaptam az ideiglenes igazolványom. 1 évre. Jövőre kezdhetem előről az egészet...

Közben az államtól 20 évre bérelt földjeinket, amiknél barmi nehéz feltételek teljesítése volt a feltétel, és amik nélkülözhetetlenek a szántóink között kiírták árverésre. Kénytelenek voltunk indulni értük. Első körben nyertünk, még van egy-két buktató, de várhatóan a mieink lesznek, csak ki kell fizetni őket. Az egésszel nem érteke egyet. Ezt is utálom. Akkor is ha a mieink lesznek a földek, de egyrészt hibának tartom az állami vagyon kiárusítását, főleg, ha földekről van szó, és azok piaci áron, szigorú feltételek mellett voltak bérbe adva, másrészt, most baromira nem erre szerettük volna költeni a még be sem folyt tavalyi támogatást. És mi olyan kevés földet veszünk, hogy nem kérhetek lényegében ingyenes hitelt a földvásárláshoz...

És mindezek egy elképesztően hülye télben, amikor csak 5 napig volt olyan igazi hó, ellenben állandóan esik. És akkor is esett, mikor a talaj fagyott volt, és most is amikor már felolvadt. és áll a belvíz a vetésünkön, a legelőinken, (rohad ki tönkölybúza, a lucerna, a fű), és elmosta a víz az útjainkat, és nem tudnak a fiúk kimenni a földekre az aktuális szükséges munkákat megcsinálni, és leginkább: MINDEN CSUPA SÁR ÉS MÉG NYIRKOS-HIDEG IS VAN. Mostmár mindenki utálja az egészet, és még nem látszik a vége. A tehenek is jobban lefogytak, mint szoktak, pedig bőven van takarmány, csak ez a nyirkos hideg leeszi róluk a húst.

A JÓHÍREK

A sok közben volt gyönyörű havas nap, ágvégeken csillogó esőcseppekkel, csodás szarvasos találkozás, őzek, csodás egek, felhők, és csodás emberek, akik mindig továbblendítettek a lehetetlen pillanatokban is.

Jó hír, hogy a májusban vett 500 napos csibénk végre megnőtt, és bár létszámban erősen megritkultak (talán, ha 200 maradt összesen), de a tojók végre elkezdtek tojni. A hiba csak annyi, hogy több a kakas, mint a tyúk, pedig 1:10 arány lenne az egészséges. Így a mindennapos állandó zaklatások miatt nem tojtak a tyúkok, illetve a kakasok módszeresen halálra űzték őket. 2 hete Boldizsár fiammal életem első 3 kakasvágását megejtettem. Aztán másnap még 7-et levágtam, mert már nem bírtuk az ablakunkban az egész éjjel élvezhető non-stop kukorékolást. Soha nem hittem, hogy tudok vágni, kopasztani, bontani, pedig de. És isteni lett a leves. Mint a régvolt nagymamáké. :-) A téli szünetben pedig két falubeli néni és ismét Boldizsár segítségével egy tömeggyilkosság keretében egy nap 39 kakast vágtunk, és daraboltunk, csomagoltunk, fagyasztottunk el. Mostmár néha látni a tyúkokat enni is, nem csak menekülni. Még egy 40-50 darabot kell levágnunk, és akkor végre helyrebillenne az egyensúly. Most erre gyúrok lélekben és fizikailag. De addig is: már héba-hóba kapható tojás, és ha megjön a jóidő, akkor ha minden jól megy, jó sok lesz eladó.

Már decemberben is születtek erős, egészséges téli borjak, és ezt folytatták januárban, februárban is. Így mára már 13 kisborjú kolbászol a nagyok között. És igen, idén is kaptunk egyet december 25-én az angyaloktól, nehogy csalódjunk bennük, vagy kijöjjünk a formából, kiessünk az ezzel járó munka ritmusából. :-)
Nagy meglepetésre az utolsónak született 3 borjúnk szokatlanul bizalmas, a fülezés után is simogatható maradt. Sőt, Lenkének, - aki egy igen öntudatos tehenünk, és aki a borjait is első naptól igen távolságtartónak neveli- idén született egy borja, aki a Lili nevet kapta, és aki még egy hetes korában is A Lili-Lili hívásra odaszaladt mindenkihez, aki csak hívta. Lenkénk pedig bőgve rohant utána, hogy hátha jobb belátásra bírhatja a borjút vagy az embert elriaszthatja a közeléből...Mára már kicsit jobban nevelt a borjú, legalábbis az anyja szerint, de még mindig simogatható. :-)

A komondorjaink is megörvendeztettek és újabb feladattal láttak el engem-minket. Kiskutyáik születtek. Nekem még soha nem volt vemhes-kiskutyás kutyám, Új terep. Kihívásokkal teli. A 7-ből 5 maradt életben és nagyon helyesek, de nagyon sok nyűg számunkra. Remélem gyorsan megnőnek, és 8 hetes korunkban valóban el tudjuk őket adni, mert nekünk meg egy élnénk kiskutyát kellene beszereznünk, és felnevelnünk annak reményében, hogy az a komondorok csapatát kiegészítve megoldást nyújt a mostmár krónikus róka problémára. De még egy kiskutyát a meglévő 5 mellé, most köszönöm nem kérek. :-)

A tanyán nagy a sár, lehangoló karácsonyt várva...
Én még mindig minden nap az adminisztrációval küzdök. Az ilyen-olyan beadandók, melyeket soha máskor nem lehet beadni, mint most azonnal, vagy esetleg még idén.
A borjak rendületlenül születnek. És mint mindig nagyon helyesek. A fejendő tehenek is egész együttműködőek. Az elmúlt hetekben csak Matilda rúgott meg. És ő is csak egyszer talált el, és akkor is a gumicsizma szárán át, így már nem is fáj. :-)
A róka minden nap elviszi a maga tyúkját, és még nincs ellene megoldás. De ő legalább biztos boldog.
Pár jérce elkezdett tojni. Jövőre már talán lesz újra eladó tojás. Főleg, ha a többi is belelendül...


Mindannyiótoknak Áldott Békés Karácsonyt és Új Eszendőt kívánok!
Virág

Hosszú évek halogatása után leültünk kiszámolni, hogy mennyiért is kell adnunk egy kg húst, hogy legalább 10% eredmény maradjon rajta. Az eredmény lelombozó volt: DURVÁN ÁRAT KELLETT EMELNÜNK!!!
Hosszan halogattam, de beláttam: Vagy elbírja a "piac", vagyis Ti ezeket az árakat, vagy újra lábon kell eladnom a marhákat, vagy mint a többségnek nekünk is abba kell hagynunk az állattartást.... Öregszem. Már nem bírom úgy a munkát, mint 5-10 éve, meg kell választanom, hogy mibe fektetem az energiáim.
A marhatartásunk eddig sem a profitorientáltságról szólt, nem is ez a cél most sem, de ilyen sokat a semmiért vagy veszteségért nem dolgozhatok tovább.
Mérlegelnem, választanom kell, mint nektek is mindannyiótoknak minden nap. (A húsok ürügyén sok család megtisztelt bizalmával, sokatok nehézségeit látom, érzem.)

Sajnálom, mert hiszem, hogy a minőségbiztosítás legmagasabb fokát adja a termelő-vásárló közvetlen értékesítés, és nagyon sok évet küzdöttem azért, hogy legálisan és így értékesíthessek.
Többeteknek volt reklamációja, reményeim szerint mindig tudtuk így-úgy rendezni, hogy senki ne érezze magát megkárosítva.
Sokan jártatok már nálunk a gazdaságban vendégségben, vagy önkéntes munkán, beleláttok a gazdaság működésébe, az állattartás módjába, úgy érzem, sokan tudjátok, mit esztek, ha a mi húsunkból esztek.
Szorosnak érzem a kapcsolatom a vásárlóinkkal, mert a többséget a gazdaság, a család mindennapjai is érdeklik, nem csak egy kiló húst vesznek. Ezért szólítalak Benneteket mindig Támogatóinknak minden levelem elején. Nem csak a vásárlásaitokkal támogattok minket, hanem a velünk gondolással, a ilyen-olyan hírekre, pályázatokra, lehetőségekre való figyelemfelhívással, az akár negatív visszajelzésekkel, stb.
És mégis be kell látnom, hogy a vágóhídi vágatás - bolti értékesítés ezen módja annyira megnöveli az árakat, hogy nem tud olyan olcsó lenni a hús, mint szeretném.


A héten megmozgattam, szétválogattam, készletre vettem kb. 1 tonna fagyasztott húst-csontot, ezért tudok végre újra árulni, mert eddig minden csak ömlesztve volt, ahogy megjött a vágóhídról, így csak a legvagányabbakat tudtuk kiszolgálni, akik a fagyasztók tetejéről választottak maguknak amit találtak. :-)

Az első meg is maradó havazáson már túl vagyunk, és bár 4 nap után végül elolvadt, de be kellett hozni a marhákat a legelőkről, és már bent is maradtak a téliszállásokon a bőséges almozást és széna-szenázs ellátást élvezve. Az első durva szeles, esős napon az is kiderült, ha akarnak, mind beférnek a szélárnyékba illetve a tető alá, idén sincsenek túl sokan ehhez egyik csoportban sem. És mint minden évben, a legkíváncsibbak, máris kezesebbek, mint a legelőn, így néhány már hagyja, hogy röviden megsimogassam.

A kísérleti kukorica táblánkról lekerült kukoricát bőven kapják a növendék baromfiak, így végre elkezdtek nőni, tollasodni, és....
Már van egy tyúkom, aki újra tojik, és 2 vagy 3 jércém, akik elkezdtek tojni. Persze ez még csak a családi karácsonyi tojásszükségletet fedezi, de már reményt ad, hogy egyszer lesz újra eladó bio tojásunk. :-)
Önálló marha tenyészet lettünk, mely adminisztrációs feladatokon túl azt jelenti, hogy mostantól a nálunk született borjak olyan fülszámot kapnak, melynek első öt számjegye csak a mieinkre jellemző, más marhák ilyen számötös kezdetű fülszámot nem kaphatnak. És már meg is születtek az elsők, akik ilyen fülszámot kaptak, így van 0002-es, 0003-as, 0004-es sorszámú bikánk, az 0005-ös versenyző pedig egy 3 napos kis üsző. A 0001-es füljelzőt nem kapja meg senki, azt megőrizzük e történelmi pillanat emlékéül.

A frissen születettek olyanok mint mindig: puhák, vastag bundájúak, jó evők, akik jóllakva neki-neki iramodva felcsapott farokkal fogócskáznak a most hirtelen beszűkült térben, nagyokat fékezve, éles kanyarokat véve be a villanypásztor közelében. Öröm látni őket!
A frissen ellett anyákat szerencsére csak párnaponta kell fejnem, mert nincs durva tejkínálat a kereslethez képest, egész nagyokat esznek ezek a borjak, és a többség mind a 4 negyedet szopja. Ami kimarad, azt kell fejni. A vicces ebben az anya becserkészése. Ha már a fején a kötél, áll mint a cövek, nem rúg, nem topog (az aktuális széria), néha az is elég, ha rálépek a kötél végére, vagy még az sem kell, megáll a semmi közepén. No de amíg a fejére kerül az a kötél... A legtöbb napon jól mulatnátok, ha nézőként élveznétek a cirkuszi előadást. Persze ha ti is a becserkésző csapat tagjai lennétek, lehet, hogy nem lenne kedvetek kacagni, de biztos jól leizzadnátok. Ez is a tanya-fittness része.
Az anyák egy része jól gömbölyödik, de még nem tőgyel, így gondolom idén is lesz karácsonyi-szilveszteri születésű borjúnk, mint mindig. Legalább nem fogunk unatkozni idén sem a szünetben. :-)

Bár most egy bő hete hideg már nincs, de tél lett, így folytatjuk a tavaly a frissen bérelt földeken megkezdett munkát: a szántók-legelők visszahódítását a bozótosoktól. Ez férfi munka. Én ebben nem veszek részt.
A jövőre induló 5 éves önként vállalt Vidékfejlesztés Programba bio célprogramba szeretnénk bekerülni, ehhez két támogató földmérő család segítségével már folynak a területek pontos bemérései. Remélem időben végzünk, és nem karácsonykor fogok a kitöltő programmal küzdeni...
Ehhez kapcsolódóan az ellenőrző szervünk: a Biokontroll Hungária Kft. a fenti programot, a biogazdálkodást és önmagukat népszerűsítő tévéműsorához mások között minket talált meg helyszínnek, így http://www.echotv.hu/video/108912/20151121_Gazdaforum linken kb. a 10. perctől meggyőződhettek arról, hogy mennyire jól bírjuk a kamerát. (Én egyáltalán nem bírom, még családi eseményeken sem :-)

Holnap délelőtt megint nagyra nőtt borjakat választunk az anyjaik alól. Ehhez az összes gyerekünk hazajött, és jönnek a nálunk dolgozók is, mert általában nem megy olyan könnyen a dolog. A kisbikák a bikák közé kerülnek egy karámba, a tehenek maradnak a nagy csapatban. És kezdődik az apasztós fejések és főleg a nagy bőgések ideje. (Az anyák a borjaikat hívják, a borjak az anyjaikat, hangosan és kitartóan, éjjel-nappal napokon-heteken át vérmérséklet függvényében. Ilyenkor nem mindig könnyű itthon aludni. A 2 nagyfiam gyanúsan sokszor marad ki ilyenkor:-)

Még egy friss történet a végére, egy epizód, "az ember tervez, Isten végez" történetek közül, melyeket nap mint nap élünk: Ludmilla-Kamilla kettős névre hallgató nyáron elsőt ellett tehénkénk nagyon ígéretes, így egy hónapja elválasztottuk tőle a borját, hogy legyen ideje még nőni, ne szopja le a borjú, és azóta lényegében el is apasztott. Kb. 10 napja született egy örök éhes kisbikánk, egy egész bőséges tejhozamú, de idős tehenünktől, aki nem pörög körülötte, ha nem érzi úgy, hogy szoptatás ideje van, nem áll fel, mert ráér az még. A boci viszont, mióta bejött a gulya, mindenkinél próbálkozik. Kamillának megtetszett az örök éhes, és maga alá vette, ha már elvettem tőle a sajátját, és újra lett teje, így mostmár ezt a bocit ketten tekintik a borjúknak, ketten szólongatják, ketten nyalogatják, ketten etetik. Jó gömbölyű lett! A dolog szépséghibája kettős: 1: azért vettem el a borját, hogy télen ne kellejen borjút nevelnie, hogy az energiáit magára fordítsa, hogy kinője magát egy jó nagy tehénné. 2: ellentétben a többséggel, akiktől első ellés után, még ha el is veszem a borjukat alóluk hosszan nem ivarzanak, Ludmilla szinte azonnal ivarzani kezdett, és Guszti (a tenyészbikánk) minden valószínűség szerint sikerrel is járt megtermékenyítés ügyében, mert ő nem nagyon szokott hibázni.
Így viszont rosszabb a helyzet, mint volt, mert Ludmilla-Kamilla valószínűleg egyszerre vemhes és szoptat. Amit persze nem egy tehenünk évről-évre így csinál, csak az ilyen fiatalok ilyen tartásmódnál nálunk nem szokták. Így ezt az állapotot megszüntetendő, a holnapi nap fénypontja az lesz, mikor megpróbáljuk őt áttenni az üsző csoportba, akik jó messze vannak a tehenektől....
És reménykedek, hogy az egy hónapja választott borja nem fogja újra elkezdeni szopni, mert akkor már csak egy a feladat: újra el kell apasztanom, ha mégis szopja, töprenghetek újra, mi a kisebb rossz, mert a 3. csoportunk a hízó bikák csoportja, és oda valamiért nem szoktunk üszőket tenni, 4. csoport pedig nincs.

Mindenkinek békés adventi várakozást-készülődést kívánok:
Virág

A jó hír, hogy többféle korosztály van, mint valaha, ki-ki választhat kedvére:
Alább a korcsoportok, és hogy mi szerepel a címkén, mert ilyen sok adat nem fért rá, így is tele volt a nyomtatási terület, de valami egyszerűen megvalósítható, maradandó megkülömböztetésre szükség volt, melyet aztán mindenki tud dekódolni, mikor 2-3 hónap elteltével elővesz a fagyasztójából egy kőtömböt...
Íme a korcsoportok és a titkos kódok:

1.) Van még a konvencionális öreg tehenünkből (Jázminból) néhány húsféleség. (A címkén TEHÉN szó szerepel)
2.) Vágtunk 20-22 hónapos növendéket, akik vágásérettek lettek. (A címkén NÖVENDÉK szó szerepel és egy kézzel írt többségében piros 2-es, mely a közel 2 éves korra utal.)
3.) Vágattunk 16-18 hónapos növendék selejt üszőket. (A címkén NÖVENDÉK szó szerepel és egy kézzel írt többségében kék 1,5-ös, mely a közel 1,5 éves korra utal.)
(Tenyésztési szempontból selejtek nem a hús szempontjából, ők nem ígérkeznek elég erősnek, hogy tehénként megállják a helyüket hosszú éveken át, ezért selejteztük őket. Kiváló egészségnek örvendtek, soha nem voltak betegek, semmilyen gyógykezelésében nem részesültek.)
4.) És 10-11 hónapos növendék bikákat, akik nem voltak olyan erős növekedésűek, hogy tovább megérje tartani őket. (A címkén NÖVENDÉK szó szerepel és egy kézzel írt többségében fekete 1-es, mely a közel 1 éves korra utal.) 5.) Egy közel 6 hónapos kisbikát a megcsappant 5-6 hónapos készlet feltöltésére. (A címkén BORJÚ szó szerepel és egy kézzel írt 5-ös, mely az 5-6 hónapos korra utal.)
6.) És még van egy pár kis csomag hús a 3,5 hónapos borjúból is vigasztalóan sok húsféleségből. (A címkén BORJÚ szó szerepel és egy kézzel írt 3,5-ös, mely talán kitaláljátok mire utal.)

Végre igazi ősz van errefelé is. A reggelek a soknapos fagyok után szinte enyhék. Csak a köd veszi el az ember kedvét a felkeléstől. Szerencsére az elmúlt napokban hamar kisütött a nap, és felszállt a köd, így a napon dolgozva kellemes volt az idő.
A fák már elkezdtek sárgulni, barnulni, és bár a többség még zöld, azért már hullanak a levelek. A fények gyönyörűek!

A szelídgesztenye javát idén is a disznók ették fel. Magunknak is csak egy tepsinyit sütöttem. Hol van az az év, mikor bőven jutott eladásra is!?
Sajnos a hatalmas gyönyörű öreg fák közül, akiket többen ismertek, egy már meghalt és egy másik is haldoklik (kéregrák). Szerencsére minden tele van magoncokkal, fiatalokkal, és ez reményt ad arra, hogy lesz még gesztenye a jövőben is. És hátha lesz köztük idővel rezisztens egyed is...

A tönköly- és a tritikálé vetést a fiúk hősies hajrával épp most fejezték be. (A két hetes eső idén alaposan megnehezítette a munkákat a földeken...) Kicsit késői ez a vetés a tönkölynek, és a sok eső miatt a magágy sem olyan a legtöbb földön, mint ami kívánatos, de bízunk a magok erejében és abban, hogy az időjárás kegyeibe fogad minket és a vetéseinket.

A kukorica még lábon áll, jövő hétre szervezi Péter az aratást vagy a csőtörést, (még nem látszik, hogy melyik lesz a rengeteg eső után lehetséges) és ezek függvényében hol és hogyan tárolunk majd. De nagyon bízunk benne, hogy a vadak még kibírják károkozás nélkül, amíg végre be tudjuk aratni, és akkor boldogan elmondhatjuk majd, hogy megtermeltük életünk első kukoricáját! De ezt még csak halkan merem elfecsegni. (A disznók 1 éjszaka alatt meg tudják semmisíteni a teljes 4 hektáros táblát, ha rátalálnak és bele mennek...)

A tehenek még kinn vannak a legelőn, a tavaszi borjakat hamarosan választjuk, jön az apasztás, és ezzel újra a napi fejés hősies feladata: Sok tehén nem szeret beállni a fejőállásba és vannak, akik egyáltalán nem szeretik a fejés maceráját, és ellenállnak. Hiába! Szabad lelkek. És őszre a sok szabadság után ez még nehezebb nekik. Ha viszont nem fejjük őket, jön a tőgygyulladás, és a tőgy megvakulása... amikor a tőgygyulladás következményeként az a tehén egy vagy több tőgynegyedre többé az életben nem termel tejet. Cserébe gyakran válik gyulladási gócponttá...

Az üszők és a bikák olyan sokat szöktek, hogy ők már a téliszállásokon vannak, és elkezdték kövérre enni magukat a telet várva.
Ennyi jutott eszembe ezúttal!
Mindenkinek szép őszi napokat kívánok!
Virág

Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a nyarak, a szünetek mindig rövidek, és sok munkával járnak, és sok váratlan eseményt hoznak.
Az idei nagy meglepetés Norbi kollégánk hirtelen Izlandra távozása volt. Váratlanul ért minket, hogy nem egész 2 héttel előbb szólt, hogy ő elmegy építőipari segédmunkásnak, mert ott dupla a bér. Majdnem 17 évet dolgoztunk együtt mindenfélét. És a nyári munkák közepén távozott. Egy hónap káosz után, most rendeződni látszik a helyzet. Gáborunk mellé most van egy Bélánk. Ők a segítségek a földeken a munkákban.
Reméljük most egy darabig nem jön több próbatétel. Kicsit kezdünk belefáradni az elmúlt két év izgalmas történéseibe. Talán öregszünk...

Örömhír: idén betakarítottuk az első bio tönkölybúza termésünket. Beltartalomra is szuper lett. Most küszködünk az értékesítéssel, mert a vadkár miatt nem lett meg az egy kamionnyi tétel, és így nehezebb az ügy, de rajta vagyunk az ügyön. Jó lenne, ha végre másból is lenne bevétel, mint húsból...

Izgalmas kérdés, hogy mi lesz az első kukorica termésünkkel, ami még, mivel késői fajta sokáig lesz kint a földön. Patakparti területen van, strapabíró fajtát választottunk, így a mienket nem viselte meg az aszály, a hőség, mint annyi másikat országszerte. Már csak azért kell izgulni, hogy a vadak továbbra se találjanak bele...Szurkoljatok velünk érte! (A jövőévi tyúktakarmány lesz, ha lesz.)

Elkezdődött egy újabb iskolaév...
Megvallom szülőként általában nagyon várom, hogy elkezdődjön, hogy az iskola-óvoda végre "nyelje el a gyerekeket" a hosszú nyári összezártság után, amikor állandóan főzni kell, sok a közös program és főleg sok a konfliktus... De idén valahogy másként van. Vagy békésebb nyarunk volt, vagy nem is tudom, de fájó szívvel engedtem el a gyerekeket az évnyitókra-gólyatáborba,... Hiányozni fognak itthonról. Ami idén is jó lesz mégis ebben, hogy az oktatás ritmusa ritmust kényszerít rám. Ilyenkor mindig könnyebb összehangolnom a feladataim.

Így aztán a terv szerint az iskolai szüneteket kivéve:
SZERDÁNKÉNT 9.00-TÓL 14.00-IG VÁCON A HÚSBOLT NYITVA LESZ!

Vagyis, aki ekkor jön, az akár maga válogathatja össze a jeges hústömbjeit, vagy kap segítséget. (És általában én is jelen leszek ilyenkor.) Aki még nem tudná, annak a helyszín:
2600 Vác, Dózsa György út 53. (kék kapu, ilyenkor tárva-nyitva, és azon túl a belső udvarban, a Sárga Fogó barkácsboltban van) (Ne várjatok valami csilli-villi üzletet, mert a bolt valójában csak egy szoba sok-sok fagyasztó ládával. :-)

Mindenesetre mi várunk mindenkit szeretettel, aki vásárolni szeretne!
Előre átküldött rendeléseket továbbra is összekészítek, és azokat a Barkácsboltban lehet visszajelzés után átvenni nyitvatartási időben bármikor.

CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT pedig a szerda 13.00-ig befutott rendeléseket tudom kiszállítani.
(Szerdán délelőtt összerakom a csomagokat, fagyasztóba rendezem dobozostul, és aztán rohanok tovább a dolgaim után, ezért, általában később már nem tudok még valamit gyorsan hozzárakni.)
Csütörtökön kora reggel:
Vácduka, Őrbottyán, Veresegyház, Szada érintésével megyek Gödöllő felé, és ami útba esik, ott szoktam húst házhoz vinni.
Reggel 7.40-8.00-ig a gödöllői Waldorf iskola előtt találtok a fenti parkolóban
utána Gödöllőn a Művelődési ház előtt szoktam lenni, illetve néha házhoz viszem, ami útba esik, de ezekből csak az iskola előtti időpont és helyszín az állandó, a többi egyedi megbeszélés szerint van, vagy nincs.

És ha elég sok rendelés összejött, hogy megérje oda is menni, akkor ezután tudok elindulni Budapestre. Ott csak É-Pesten, esetleg a centrumban, és É-Budán viszek találkozási pontra, vagy házhoz húst.

Persze egyedi kivételek mindig vannak, de muszáj a saját munkaidőm megbecsülnöm annyira, hogy az autóval elpöfögött sok gázolajon kívül ezt is számításba vegyem, mikor egy-egy kérésre igent, vagy nemet mondok.
Akik egyedi kiszállítást kérnek, és akiknek a fagyasztó kapacitása engedi, sokat segít nekem, ha egyszerre rendeli meg 1-2 hónap húsadagját.

Vannak tételek, amikből akár csak fél kg van, így kérlek, add meg a levélben a telefonszámod, hogy visszajelezhessek, ha nincs minden, amit rendeltél! (Új telefonom van, és akivel nem beszéltem az elmúlt 1 hónapban, annak biztos nem tudom a számát...)

A nagy tojáshelyzet
Ezen a héten sajnos biztos sehova nem tudok vinni tojást.
ennek több oka van:
1.) A régi tyúkokat megtizedelték a rókák. Örömmel jelenthetjük, azonban hogy valószínűleg extra sikerrel járt annak a minimum 3 rókacsaládnak az idei kölyök nevelése, akiket ezzel támogattunk. Rossz hír számukra, hogy betelt a pohár, és mivel a vadászok nem tartják karban a rókapopulációt, megrendeltem életem első rókacsapdáját, és a jövő héttől megpróbálom felvenni velük a küzdelmet az egyedszám csökkentése érdekében.
2.) A leendő tyúkok még fiatalok. Reménykedünk benne, hogy még idén megtojnak, de erre még várni kell. Legjobb esetben is sok hetet.
Azt meg még meg sem merjük számolni, hogy az 500 napos csibéből hány maradt, és abból hány jérce (nőnemű egyed) van. Ez majd a nagy kakasvágás után következik, de még az sem időszerű, mert még csak kb. 1-1,5 kg körüliek. szóval ez a rész a távoli jövőbe vész.
3.) Amíg nyaralni voltunk, mert igen, idén eljutottunk a sógoromékhoz Balatonra egy egész hétre!!!, addig megkotlott jópár tyúk. A hét végén lesz az ideje, hogy kiderüljön, hogy lesz-e belőle kiscsibe. Ha nem lesz sok csibe vezető kotlós, akkor ha kevés is, de lesz eladó tojás kb. 2 hét múlva.

Még sokminden történt, történik, de valahogy soha nincs idő mindent időben megírni, aztán már nem olyan friss az élmény, és elfelejtődik.
Nálunk mindenki jól van, Péter sokat tud dolgozni, és ettől boldog.

A gyerekek életét könnyebbítendő szeptembertől kétlakiak leszünk hétköznaponként, hogy mindenkinek legyen saját szobája, és mindenki önállóan tudjon biztonságosan közlekedni: a régi házunkat üzembe helyezzük, helyeztük Vácdukán. Ez nekünk felnőtteknek, és Leának, aki továbbra is Keszegre fog oviba járni nehezebb lesz, de kalandra fel!

Sajnálom, hogy idén még nem sikerült összehozni Tanya-Sikát, mert hiányzik a vásárlók másmilyen minőségű jelenléte a tanyáról...

Üdvözlettel a tanyáról:
Virág

Csenderes-hírek: jelentem, itt minden zöldül, a kökény már virágban, a vadkörték is készülődnek virágba borulni. Szóval, minden de minden nap lenyűgözően szép erre is.
A tehenek már néha elégedetlenkednek a széna-lucerna-szenázs menüt éve, és egyre többször bőgnek, a legelőre kívánkozva. Sajnos az igen hideg idő megtette hatását és annyira még nem zöld sehol, hogy lenne mit legelni, így erre még várni kell, de ami késik, nem múlik.
Van egy nagy szarvas csorda (13-18 db-os) a területünkön, és sok kisebb csoport őz, akikkel rendszeresen összefutunk a legelőinken. Úgy tűnik, nem vagyunk félelmetesek, mert nem szoktak pánikba esni az autó feltűnésekor, és nekik már biztosan nem rövid a füvünk, valamint őket teljesen hidegen hagyja a legeltetési tilalom is.

Hó végére 500 napos csibét váruk a jövő évi tojások reményében. (Bioban mindig napos csibével indul a majdani bio tojás termelés...)
Őket a mi adottságaink/lehetőségeink között nehéz életben tartani, felnevelni, így nagy az izgalom a dolog kimenetelét illetően...
És ha sikerül is, elvileg a fele kakas lesz... Szóval ha jól csináljuk, akkor lehet, hogy lesz valamennyi eladó izmos kakaska, biztos nem rántani való, és több tojás jövő év elejétől. Ez az optimista verzió.
Ha nem leszek ügyes és szerencsés, akkor egész kevés tojás lesz a jövőben, mert a most tojó tyúkok (akik ma a nagy tojásokat tojják), a tendenciát követve kiöregednek vagy rókák/ragadozó madarak eleségévé válnak...

A libák közt nagy a gyász, ketten fényes nappal eltűntek a tanyáról, csak néhány tollkupac maradt utánuk. A maradék libamama kislibákban reménykedik, és nagyon elveszett egyedül.

Egyébként minden rendben, mostanság is születnek bocik (most sorozatban csak lányok) és készülnek a karácsonyi és újévi új borjak. :-)
A kicsik irtó helyesek ahogy a napon kinyúlva fekszenek, vagy egymást kergetik.
Én már előre várom azt a napot, mikor először kimehetnek a legelőre, és kitágul a világ nekik. Olyankor féktelen futkározásba szokott fordulni a dolog, amihez néha a 500-650 kilós teheneink is csatlakoznak, és felcsapott farokkal, ugrándozva rohannak fel s alá mint a kicsik...
Jó hosszan írtam, de sokáig semmit! Így talán egyensúlyba kerülnek újra a dolgok.

Mindenkinek szép tavaszodást kívánok!
Virág

A tanyán a dolgos hétköznapok mennek egymás után. Az idő most végre enged minket dolgozni.
A fű és a vetés kezd zöldelni, a madarak ordítanak, így már egész más a hangulat.

A fa- és bokorcsoportok őszi-téli ritkításakor leszedett mardárodúk már majdnem mind visszakerültek a helyükre. Persze ha már leszedtük őket, ki is takarítottuk. Ami öröm: az odúk 75-85%-a lakott volt. (Szakértőknek megjegyzem, hogy a denevér és a D típusú odúk foglaltsága alacsony, a C odúk kb. 70%-ban, az A és B odúk azonban majdnem mind lakottság nyomait mutatták.) Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly annyival több madár volt a területen, mint az előtte lévő években.

A teheneknél azért mostanában is születik 1-1 boci, a tavalyi borjak szinte mindegyikét elválasztottuk az anyjuktól, így ezen a nagy munkán is túl vagyunk.
A kislányok, kisfiúk (üsző borjak, növendék üszők, bika borjak, növendék bikák) pedig nem szerinti bontásban szépen növekedve várják, hogy egyéni sorsuk szerint vágóállat vagy tenyészállat korba lépjenek.

A tavasz közeledtét az állatok is nagyon érzik, vasárnap reggel olyan futkosás, lökdösődés, ugrálás volt, hogy aki még nem látott ilyet, ki sem nézné ezekből az 500-800 kilós állatokból.
Ennyit ezúttal...

A jó hír, hogy a férjem 20-án végleg hazaengedik. A rossz ebben annyi, hogy bár nagyon sokmindent megtanult, várhatóan még nem lesz stabil mankós, merthogy a bal lába térdtől lefelé még mindig nem működik, és hogy nem fog annyi kezelést kapni, mint eddig, így én nagyon félek, hogy lesz ez velünk a sárban, hóban... de majd beszámolok róla januárban...:-)

A megnyert állattartó telepek korszerűsítése pályázatot a család egészségi állapotára, minden szempontból való kimerültségére való tekintettel lemondtuk, de majd, ha Péter felépült, újra nekifutunk a fejlesztéseknek, mert nem adtuk fel a gazdálkodást, és reméljük nem is kényszerülünk rá, hogy feladjuk!!!
A marhavágás nem fért bele a decemberembe, remélem a januárba majd belefér. A 7 bika és a selejt üsző mindenesetre itt eszik rendületlen a karámban türelmesen várva a sorára...
Várhatóan a marhahús vásárlás rendje is változni fog, mert húst ezután a barkácsbolt mellett kialakított időszakos nyitvatartású üzletben lehet majd vásárolni, illetve azon keresztül rendelni. (A neve még nincs meg, és lehet névajánlatokkal bombázni!) Ne aggódjatok, az is én leszek, illetve meghosszabbított kezeimként a barkácsboltos lányok!
A marhahús árát az új vágáskor, mint mindig, az aktuális húsárakhoz igazítjuk, hogy aztán a készlet erejéig ne emeljük az árakat. Ezek a részben rossz hírek.

A jó hír az, hogy a tervek szerint nem csak a szokott módon a rendelt cuccot összerakatva lehet majd vásárolni, hanem betoppanva is, bizonyos fagyasztókban lehet majd szabadon turkálni és kedvedre válogatni, majd a kasszához fáradni és fizetni. (Azért nem minden fagyasztóban, mert akkor a hajamat befonom, mire 1-2 rendelést összerakok az összekuszált húskupacok között kezem jéggé fagyasztva.)
Ja és itt bárki vásárolhat, sőt mód lesz így már fagyasztott húst más üzletekbe, vendéglátó helyekre is beszállítani. Úgyhogy bárhol bátran dicsérhetitek majd a húst, ha ízlett, válogatás nélkül! :-)
További hosszabb távú terveim közé tartozik, hogy más biotermelők esetleg nem bio, de helyi termelők termékei is megjelenjenek a polcokon, a hűtőkben, de ezekről majd akkor... (Csak az általam elismert termelők kerülhetnek be és maradhatnak benn a beszállítói körben, nem elég a bármilyen csuda papír, ez már biztos.)

Addig is kívánok a teljes család nevében boldog adventet Mindannyiótoknak, és ha már ott tartotok addigra meg Békés Karácsonyt!
Ezúton is köszönjük Nektek, hogy vásárlásaitokkal, biztató szavaitokkal, ki-ki tényleges segítségével segített minket ebben a minket különlegesen megpróbáló évben!

Virág a Póth család nevében

Először is, bocsánat, hogy így eltűntem!
Hosszú hallgatásom sajnos nem egy hosszú nyaralás eredménye volt...

Senkit sem akarok sokkolni, de úgy érzem, ez nem csak egy amolyan MULTIS vevő-eladó kapcsolat, így megosztom:
Komoly baleset érte Pétert (a férjemet) a gazdaságban július közepén, és onnan majdnem két hónapon át küzdött-küzdöttek az életéért. A veséje, a gerince úgy tűnik meggyógyult, a jobb lábát combközépben amputálták és a bal lába újra használatba vételéért, a lelke gyógyulásáért még meg kell küzdenie...
Most itthon van 10 napja, és a rehabilitáció megkezdésére vár.
A történtekhez képest szerintem mind jól vagyunk, a gazdaság működik, a célok között a gazdálkodás folytatása is szerepel.

Mindeközben sajnos nem jutott sem időm, sem erőm az értékesítésre. Mostmár reméljük a jövő héten bevonulhat tovább gyógyulni, és én megpróbálhatom a többi feladat közé a húsértéskesítést visszasorolni. Leltárra még nem volt időm, de amint lesz, frissítem a készletet, és átküldöm Nektek is!